3. nap - Itt a piros, hol a piros ....

Hol volt, hol nem volt, mi volt, mi nem volt, a szilágysági dombokon is túl…a szőlőtőkék között felkelt a nap.

Esett az eső, duplán, mikor megjött a szilágysági cigányok, s a vad majom ébresztő nótája.
 

Titkos recept, amit elárulunk: kell 6 kenyér, de vegyél 7-et. Szervezők szerint 7 pástétom, de 5 megteszi. Hét paprika (gogos) az előírás, de vegyél 9-et. 7 vaj az elég, ha nem Edóka keni. Géczi-szalámi, paradicsom, barack, műzli szelet.

Elkészítése: feltesszük a vizet forrni, a többi…megy magától.

A kamerák keltette izgalomban a rézsútos terpeszállás még-még sikerült, de a hatszor mellig érő térdugrások már elmaradtak.

Piros elől, piros hátul…Füzi, gyere, na! Egyet jobbra, egyet balra, első megálló Völcsök, ortodox fatemplom, ami román bevallás szerint 1500-ból való.

Bukarestben úgy gondolták, megalapozzák a román nemzet 2000 éves múltját, mert 1500 aranpénzt találtak egy köcsögben. Füzi hol van? A freskókon lévő gyermeket evő pokolbeli figurák konkuráltak a jellegzetes román kamionos törölköző dekorációkkal.

Nem hagytuk a templomot, s utána a korcsomát. Füzi megérkezett már?

Utána mentünk Vicsába, ahol a nap első református templomát láttuk. Mert volt még három.

   
A műemlék templomok a kisszámú közösségeknek a legnagyobb érték, a helyi kis közösségek végvárai.

A szamoscikói szorosban fürdőzésre és szalonnasütésre csatlakozott egy kedves bősházi csapat,
ahol együtt fogyasztottuk el a házi paradicsomot és körtét, amit egy asszony ajándékozott nekünk a faluból.

A kamerával együtt megérkezett a két láda meglepetés sör is... Füzi meg Szilágycsehbe…vissza a szállásra. Volt vagy három megyében ma…nyereg nélkül.

A fiatalok kíséretével sikerült megtekinteni a benedekfalvi, bősházi templomokat.

Tikkasztó meleg volt.

Az előrehaladó csapatból csak kevesen vették észre a letérőt a románhorváti zsákutcában eldugott fatemplomhoz.

A tűző napfényben türelmetlenül, bár érdeklődéssel hallgattuk végig Domokos Ferenc előadását a Bornemissza-udvarház és várkút történelméről.

Megtudtuk, hogy lett a az egykori cseh vitézek által őrzött várból gosztáti gépállomás, de ettől függetlenül reményeket fűznek a reneszánsz kút felújításához. Láttuk az egykori, még mindig jó állapotban lévő borpincét, mely bort nem, de hűsülést biztosított.

A szilágycsehi központba már kevesebben értünk le, közben útba ejtettük a visszaszerzett felújított magyar iskolát. A gótikus templomban csendült fel a záró zsoltár a tiszteletes asszony vezényletével.

N(l)apzártaként megkóstoltuk Bodea György Szilágysági Rettenetesét.

A nap kérdése pedig? Milyen fa látható a képen?