5. nap - A bűvös négyes

A bűvös négyes


Most már túlvagyunk a teljes túra ötödik, a szigorúan néprajzi értelemben vett Szilágysági túrának pedig a negyedik napján is. Nem véletlen, hogy ezt a négyes számot említjük, mert mint kiderült, a teljességet szimbolizálja, és mint olyan, meglelhető a kazettás mennyezetek mintáján, a népdalokban és a néptánc lépésekben, a négyszer négy, azaz tizenhat fokos emelkedőkben, és az enapi étkezések számában is.  Mert mi több kellhet egy tökéletes naphoz, mint jó társaság, gyönyörű tájak, falvak, templomok, a világ legvendégszeretőbb emberei, jó bor, pálinka, disznótoros vacsora, dalolás és tánc.  És ne feledkezzünk meg a negyedik szilágysági napon megismert négy jóképű, fiatal, dinamikus, de házas (sad) lelkészelőadókról sem, akik után a lányok többsége sóvárgott.

 

Batiz azt mondta, ha még találunk falut ahol ilyen lelkész szolgál és véletlenül nem lesz házas, akkor ő ott marad smiley .
Ha össze kéne foglalni ezt a napot, hát röviden ez lenne. Na de ne siessünk ennyire (az itteniek sem szoktak), inkább kezdjük a legelején, és haladjunk szépen sorba.


Szilágyerked, ahol egy kiadós reggeli után a lelkész (Balázs Zoltán) arról mesélt nekünk, hogy a faluban az 510 lakosból 506 magyar nemzetiségű. A falu legrégebbi épülete a református templom, mely a falubeliek adományából, önerőből több, mint  40 év alatt épült fel, és rendeződött be. Az előrelátó lakosság a régi templomot nem bontotta le, hanem köréépítette az újat, igy az építkezések ideje alatt is volt hova Istentiszteletre járniuk. A történeti adatokon túl, a beszélgetés során a közösség mindennapjaiba is betekintést nyerhettünk, megtudtuk például, hogy nagyon jó dolog a pályázati lehetőségeket kihasználni, de vigyázni kell mikor és mire, hiszen volt olyan a falu történetében, amikor a falusiak az egyház pénzét a falunapokon akarták elbulizni, „ha már úgy is van”. Ugyanakkor elmesélte a lelkész úr, hogy mióta fizetett alkalmazottai vannak az egyháznak, az emberek kevésbbé vállalnak önkéntes munkát. Ennek ellenére a reggelinél négyféle sajt, szalonnás rántotta, friss zöldség, bivalytej, mind-mind a helyiek jóvoltából örvendeztetett meg minket. Végül Piri néni elmondta az erkedi paszulylében főtt tészta receptjét is (ami nem véletlenül a lelkész kedvence is).

 

  


Kusalyon  Lugosi Dániel lelkész bemutatta nekünk a környék egyik legrégebbi református templomát.

   


A templom későgótikus stílusban épült, különlegessége, hogy a torony nem a templom nyugati oldalán, hanem a szentély oldalához kapcsolódik, ahogyan az lenni szokott kolostortemplomoknál, szentségfelmutatáskor a rituálét végző itt lépi át a templom „határát”, a déli sekrestyeajtón keresztül.    A templom százötven évig fedetlen volt, csupán 1796-ban kaptak engedélyt Mária Teréziától a templom felújítására. A legenda szerint ez idő alatt egy akkora diófa nőtt a templom közepébe, amiből a most látható Úr asztala egyetlen tömbből lett faragva. Mégsem erről a leghíresebb a falu, hanem szilvafáiról, melyek hófehér virágai mesés hangulatot teremtenek minden tavasszal a faluban.

Kusalyról egy erdei úton át jutottunk el Mocsolyára ahol Móré Zsigmond lelkész úr elmesélte, hogy mióta teljes gőzzel egy Leader Kistérség kialakitásán dolgozik, elmaradtak az addig a falut összetartó közösségi tevékenységek (színjátszókör, néptánccsoport, falunapok, farsang, stb.). Újra felmerült bennünk az a kérdés, hogy melyek lehetnek azok a tevékenységek, amelyekre pályázva, a  régi értékeket le nem rombolva tud egy kis falu új értékeket teremteni. A mocsolyaiak több mindenben elöl járnak, például a „pendelylevetés” és a nagy számú özvegyek mellett abban is, hogy nem mindenki büszke a szláv eredetű falunévre („Mocola”, melynek jelentése kenderáztatók), és a kommunizmus ideje alatt adott román nevet (Valea Pomilor) magyarosítják (Gyümölcsök Völgye). A mocsolyai kitérő azért is emlékezetes számunkra, hiszen a kultúrotthonban ebédeltünk (a már megszokott szendvicsebéd helyett smiley" hála a pipéknek!, vagyis a tyúkoknak!, akik értünk áldozkodtak).


Desszertre kemencében sült meleg buktát is a hasában tudhatott a kistáskás társaság, de csakis a nyugdíjas tanítónéni utasítására evés előtt szófogadó kézmosás után.

Majd kicsiny csapatunk libasorban bevonult a gondosan megterített asztal mellé, evés után pedig a soron következő délutáni alvást is megejtette az udvaron. Kedves napi felelősök! Van még mit tanulni a tanítónénitől. 

Szilágylompértben megtaláltuk Erdély Mona Lisaját.

Szőnyi Levente esperes elmondása szerint a református templom Budai Sámuel és András által festett kazettás mennyezete nem kevésbbé egyedi, mint Michelangelo Mona Lisája. Egyrészt mivel a mestereknek a Kárpátmedencében nem maradt fenn más munkája, másrészt pedig ez az egyedüli templom, ahol túlnyomórészt figurális, sokszor pogány tematikájú ábrázolások diszítik a mennyezetet a megszokott virágminták helyett. Tematikájában sokszinű „képregény” tárulkozik a zsibbadt nyakú bringások elé,



hiszen vannak olyan kazetták, melyek a tempolom történetéről (a templom építését sok lobby árán Mária Terázia rendelte el), mások bibliai témákról, 1777-ben exotikusnak számító állatokról (oroszlán, krokodil, pegazus, papagáj, strucc, tigris), pogány hitvilág jelképeiről (jó és rossz szerencsekereke, szerencse asszonya, emberevő madár, hétfejű sárkány, hárpia), valamint a templomi életről árulkodnak.

 
 

Az elbeszélés szerint a mennyezet képes bibliául szolgált az írástudatlan póroknak (éppen csak megemlítve itt, hogy hajdan egy Biblia ára két ökör volt). Már akkor tudták, hogy vizuális lények vagyunk, és sokkal jobban félünk attól, amit látunk, mint amit hallunk. A kazettás mennyezet háttérmezeje és a padok is kék színűek, és ennek két jelentése van: előszőr ez a jobbágyság színe, másodszor pedig a hétköznapok szürkeségét hivatott megtörni, a vasárnapi  és ünnepi napokat menyországszínnel ragyogva be. Itt találkoztunk a négyes szám jelentésével is, mely a népművészetben a teljességet jelképezi. A szimbólum a kazettákon levő virágok 4 szirmában, 4 levelében, a 4 darab dinnye, 4 tanitvány, 4 csillag formájában köszön vissza. Sajnos mindezek ellenére sem hires Lompért, pedig Ady is „második hazájának” nevezi, hisz itt laktak nagyszülei, és kedvenc nagynénije, akit idős korában is gyakran látogatott. A faluban található iskola az Ady nagyszülők házának helyén épült, és a templomkertben egy Ady mellszobor áll.

Selymesilosva látogatása, az Ilosvai Selymes Péter, avagy a Toldi  első megéneklőjének szülőfaluja időhiány miatt elmaradt, kellett ugyanis időt szorítani a 16 fokos emelkedő után egy kis „spontánul berendezett” útszéli kocsmának, ahol a szervezők jóvoltából hideg sör várta a megfáradt társaságot.

 

Ugyanitt, társaságunk tiszteletbeli „eletművésze”, alias Foreszt, Ady verseket szavalva „vette le a lábukról” a romantikára érzékeny lányokat.

Este 6 órára vártak a varsolci vendégfogadóink, ahova kék szilágysági polóval vonultunk be.

Az is kiderült, hogy jó választás volt az idén a kék szín, hiszen sokszor visszaköszönt az a tény, hogy a Szilágyság büszkesége, Gróf Wesselényi Miklós felszabadította a jobbágyokat, kiknek színe a kék volt. Mi is kékben, felszadultan álltunk neki a mulatozásnak.

A falusiak aznap vágott disznóból készült vacsorával vártak. Házigazdánk Nagy Éva néni volt, aki mesélt a falu életéről, a hagyományokról, majd a zilahi zenészek és a néptánccsoport jóvoltából tanultunk három népdalt, és megtanultuk a belső lábas tövisháti csárdást és forgót is.


 


Itt családoknál voltunk elszállásolva, és újból meggyőződtünk a szilágysági emberek végtelen kedvességéről és még nagyobb kedvességéről. Zuhany előtt, után, és néha közben is finom házi szilvapálinkával borogatták elcsigázott izlelőbimbóinkat. Meséltek a helyi szokásokról, megtudtuk például azt, hogy esküvőkor a vendégsereg régi hagyományokhoz híven lisztet visz, és még akkor is külön lakodalmat tartanak a menyasszonynak és a vőlegénynek, ha mindketten varsolciak.
Lakodalomi étrendből és hangulatból pedig bőséges ízelítőt kaptunk a túra eddigi csaknem minden napján, máris tűnődhetünk a majdani lakodalmi elvonókúránk és korábbi kontúrjaink visszanyerésének módszertanán.


És ime egy újabb napot tudhatunk magunk mögött a hepe-hupás-pálinkás Szilágyságból.


A nap kérdése : mi is a „pendelylevetés” ?

Kommentek

Szőnyi Levente | 2011.08.14 12:51
Köszönjük a szép szavakat. Nyitottságunk és szeretetünk visszavár titeket.
 
Fulop Attila | 2011.08.14 12:54
Ahogy Toro Tamas mondana, minden nagyon szep es jo :)
 
Tunyogi Károly | 2011.08.14 20:40
Szeretettel üdvözlöm Önöket!!Hála Önöknek sóvárgásom a "hepehupás"vén Szilágyság után kicsit alábbhagyott de megszünni sosem fog.Csak így tovább !! Öregbítsék az erdélyi hagyományokat !Isten Áldja meg Önöket mindezért!!!
 
kata | 2011.08.15 15:21
pendelylevetés..? há'mikor az asszonyember kibújik a szoknyájábúl..(s nadrágot kezd viselni?)(fogalmam sincs, de várom a megfejtést)
 
Gyufa | 2011.08.22 12:01
Torotamas! A kazettas mennyezeten lattal? Ott voltam? :-))
 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.