6. nap - Minden idők legnehezebb napja

Szilágysági specialitással leptük meg kedves barátainkat, kínai vendégmunkások által készített low cost marsmello-val. Punnyadt társainkat Toró Tamás ébresztette, a nyújtott tornashow méltó hálagála volt a helyiek előző esti produkciójáért. Billy meglátta más szemében a szálkát, magáéban meg talált egy gerendát. Indultunk, nem jutottunk igazán sokáig, a társaság a varsolci víztározóban merítette meg frissen izzadt tagjait a zilahiak egészségére.
Kraszna komoly kis település, gyönyörű fiatornyos templommal, falumúzeumbeli falvédőkkel, babakocsival, katolikus templommal, sokak örömére - és persze ebéddel, Szilágyság legkedvesebb nagymamájánál, aki Mesié.

Fiatornyos templom before and after.

Falumúzeum:

Utána torna, jó nagy hegyen felfelé, Szilágysomlyó következett. Somlyó város, komoly múlttal, zárt holokausztmúzeummal, szép református templommal, katolikussal is. Sajnos kissé romos Báthory várral, nagyon szimpatikus örmény bácsival, tömbházakkal rondított környezettel. Megtudtuk hogy 4-0-ra megvertük az izlandiakat.

Nehéz nap volt:

           

Több időt érdemelt volna ez a városka, azonban sietnünk kellett Nagyfaluba.

Nagyfaluban szívélyes fogadtatás, kiderült itt játszódott a Toldi - ebben már nem vagyunk biztosak, az ilosvaiak is magukénak tudják, és még nem kérdeztük a szalontaiakat. Esperes úr bemutatta messze földön híres templomukat.

A nap finom vacsorával és borkóstolóval zárult. Közben diszkréten nevetgélve szőtteseket, varrottasokat nézegettünk.

Egyesek álmukban fociztak, mások az intenzív osztályon jártak. Süni nem akarja elmondani, mivel álmodott. Kérdezzétek meg tőle.
Tartalmas egy nap volt.

A nap kérdése: mi a csiger?

Kommentek

lalkó | 2011.08.17 09:42
a leggyengébb vinkó, amit a nyári forró napon a kaszások szokták inni, a szőlőmontra öntöt viz, savanykás, a borvizhez hasonló ízű ital
 
Szilágyi Zoltán | 2011.08.17 21:22
Ledarált piros,sőt fekete szőlőt teszünk az ajtós hordóba, majd ezt feltöltjük vízzel. Hát, a nyári forró napok kaszásainak már bizony elég híg és nyúlós lehet a csiger, de metszéskor nagyon jó, s még a tavaszi munkák idején is savanykás izével csodálatosan oltja a szomjat. Szilágysámsonban eredetileg nem a szőlőmontra öntik, hanem a ledarált szőlőre. S tél vége felé, kora tavasszal a gazda felsétál a hegyre, a pincéjéébe, felvisz egy kis demizson vizet, szív a csigerből, s a helyére önti a vizet, lassan így hígul a csiger. Miközben melegedik az idő, csökken a szesztartalom, éppen jó a savanykás lé a szomj oltására. Sarmaság felé, kissé csúfondárosan komabornak nevezik a sámsoniak csigerét, bár a komabor igazán "csinált bor", aminek a szőlőhöz általában nem sok köze van, esetleg jó indulattal, cukrozott, ízesítőkkel készített "bor".
 
Szilágyi Zoltán | 2011.08.17 21:41
A csiger farsang idején, sült tökkel ideális, mennyei falat. Igazi szilágysági specifikum. Nagy kár ezt az ízkombinációt kihagyni. Sajnos, ahogy lassan lekopnak a sámsoni hegyről a szőlők, úgy kikopik a hegyutca pincéiből az igazi csiger is. Régebben a sámsoniakat, de talán a mocsolyaiakat csúfolták csigereseknek a környék falvaiban, de lassan ez sem állja meg a helyét, úgy ahogy a szilágyballaiak sem "libások" már régóta.
Nem tudom, hogy más vidéken ismert, használt volt az ajtós hordó. Érdemes a még létező néhányból, akár múzeumi értékként is megőrizni egyet-kettőt.
 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.