4. nap: A nap, amikor betörtünk egy kastélyba

A többség ágyban-kávéra, egyesek szúnyog invázióra ébredtek ma reggel. Az eső elállt. Legalább nyolcszor. Voltak problémák is: a szalámi nem szabályszerűen lett felszeletelve, a tegnapi szendvicseket is újra felpakoltuk (vagy az is lehet, hogy a panziós Karcsika macskái ették meg).
Kis hopi-lila csapatunk finoman próbálta bojkottálni a mai kötelező programot, aztán mégis az esőkabátok és az indulás mellett döntöttünk.

Liccs-loccs, liccs-loccs, liccs-loccs, az első 5 km után jöttünk rá hogy máris eltévedtünk, és a csapatunk legalább három fele szakadt, mint a történelmi Magyarország. FüziLevi újra eltűnt. Ekkor még nem végleg.

Kun Bélát repülni ugyan nem láttuk Lele fölött, de annyi időnk azért maradt, hogy két rövid esőzés között meghallgassuk kis csapatunk élő lexikonjának előadását. Szerencsére a megázott kabaláink éppen olyan jó hangulatban voltak, mint mi.

Hadadon döbbenten bámultuk a „megtört” református templomot.

További értékes időnket kastélylátogatásra szántuk, és közben nem felejtettünk el beszerezni egy-két apróságot, ami a délutáni meglepetéshez szükségeltetett. A Daegenfeld és Wesselényi kastély elámított. Ez utóbbiba be is törtünk -részletek később, addig is beszéljenek a képek:
Daegenfeld kastély biciklik nélkül:

Itt már hallgatjuk az előadást:

A jelenleg Ausztriában élő legalább 90 éves Daegenfeld gróf 39 évre szóló koncessziós szerződéssel bízta a református egyház gondozásába a kastélyt, mely jelenleg egy alapítványnak ad otthont, illetve Szatmár megye legnagyobb befogadóképességű táborhelye, akár 150 személyt is elszállásolnak.

A Wesselényi kastélyhoz már egyszerűbb volt egy csavarhúzó segítségével bejutni, majd rohanva menekültünk amikor a kulcs is megérkezett. Fura látvány és érdekes gondolatokat ébreszt a lepukkant köralakú bálterem, ami most már tornateremként működik. És már megint megyünk, megyünk!
Wesselényi kastély:

Szintén páratlan a helyiek és a vendégek viszonya: mi vagyunk az idegenek, a látogatók, a messziről jöttek (jajjj, olyan messziről?!) és ebbe az imázsba igazából bármi belefér " megpakolt hátizsák piros esőköpennyel leterítve, aminek köszönhetően ejtőernyős biciklisnek néztek bennünket. Bogdándon, ahol paradicsomot vettünk, egyesek szerint paradicsomi állapotok uralkodnak (a falu lakossága a két rendőrt leszámítva, színmagyar), a Sipos László -néprajzkutató- emlékházban pedig arra is fény derült, hogy a férfiak nem viseltek semmit a pendely alatt (vajon honnan tudta ezt a néni?).

A piros csapat az emlékház előtt egy élő bicikliszobrot készített. A hangulat megemelkedett Bogdándon, mi egyedül a pedálokat hiányoltuk, a bicikli többi részét pedig láttuk lelki szemeink előtt:

A faluból kitérve találkoztunk egy valamikor szintén emelkedett hangulatban lévő biciklissel, aki úgy döntött hogy pihen egy keveset:

Innen kezdődött a Szilágyság off-road...
A helyiek csak nyújtják a nyakukat - a legelőn átmenni nemigen lehet, szekérrel, esetleg traktorral, nekünk persze csak biciklink van. Bár térdig sárban, hegytetőre fel, tudtuk, hogy pár dombon túl vár minket Szilágyi Feri bácsi a Nótafa, és a sámsoni szőlőbora.

     
   

Oregánó, olívaolaj, mozarella, diákcsemege, bár nem helyi termékek, nekünk nagyon bejött. És nemcsak azért, mert ez volt a hopi-lilák meglepetése a pincesoron, hanem mert jól is esett:

Batizkát hagytuk egy kicsit pihenni és máris indultunk tovább, hiszen megyünk, megyünk!

Mai napunkat lezáró utolsó útszakaszunk során Tövishát tájegység igazán kimutatta a foga fehérjét, tüskéi kerekeket szaggattak szét, szederbokrai pedig testjeket. De a szeder kárpótolt mindenért:

Az utolsó ereszkedő előtt kitárult előttünk a völgy és rácsodálkoztunk Szilágyerkedre. És lassan vége az off-road szakasznak? El sem hisszük...

Szilágyerkedi Szivárványház ide érkeztünk, bár a tájba simuló szilágysági házikókat is nagyon szerettük.

A táj szépsége, a helyiek felülmúlhatatlan vendégszeretete mellett a népszerűségi indexet mégis egy hadadi lakos megfáradt nyilatkozata vezette.

Nade most már legyen elég, mert „én az éjjel nem aludtam egy órát”.

Kommentek

ToroTamas | 2011.08.13 23:12
Gyufa, alszol???
 
Gyufa | 2011.08.22 11:54
Tamas!! :-)
 
sztamas | 2011.10.04 11:50
Ez az utolsó két videó nagyon ott van... :))))
 
benedek mária | 2011.10.16 16:55

A monóikúriáról küldenék néhány adatot. www.transylvanianmanorhouse.com. Tisztelettel benedek. maria.satumare"gmail.com

 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.