Az idő sodrában

Történetileg, s a Partium részeként a Szilágyság hol Magyarországhoz, hol a történelmi Erdélyhez tartozott, és a hovatartozás szinte állandó vita tárgyát képezte.

A nagy erdőirtások koráig a Szilágyságot összefüggő erdőség borította. A Bi­hari havasoktól az Érmeilékig húzódó rengeteget Anonymus, III. Béla névtelen jegyzője Igfan - Igyfan = szent rengetegként említi a Gestájában. A hegy- és dombhátakat megülő bükk-, tölgy-, csereerdők miatt nevezték a vidéket Silvanianak, a mögötte keletre húzódó Erdélyt Ultrasilvaniának.

A táji keretben élő szilágysági népesség tagjai egy közösséget alkotnak, műveltségük, értékrendjük többnyire megegyezik, mitudatuk erőteljes. Műveltségük azonosságára utaló jegyek: a nyelvjárás, a hasonló viselet, viselke­dési mód, népszokások (fonó, farsang, lakodalom, keresztelő, temetés, munka­mód). A táji integrációt, az összetartozástudatot nagyban erősítették, táplálták és szolgálták a környék lakosságát rendszeresen összehozó helybeli vagy közeli vá­sárhelyek (Zilah, Zsibó, Szilágycseh, Hadad, Sarmaság, Nagyfalu, Kraszna) soka­dalmai. 

Kommentek

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.