Désházai fazekasság

Népi mesterség
Désházai fazekasság

A falu kialakulása után, a környék a körülmények és az adottságok folytán a lakosság egyik fő foglalkozása a fazekasság volt.

Szűkös és rossz minőségű földű határa nem volt képes eltartani az itt élőket, gazdag volt azonban a kerámiatárgyak készítéséhez szükséges jó minőségű és könnyen hozzáférhető agyagban, így a fazekasság vált az désháziak legfontosabb jövedelemforrásává.

A désházi fazekasságra vonatkozó legkorábbi, 1806-os adat alapján, amely Szilágysomlyó városi tanácsának a désháziak helyi vásárokon való részvételi alkalmaira vonatkozó határozatát rögzíti, feltételezhetjük, hogy a helységben már a 18. században jelentős agyművesség folyt.

A 20. század folyamán fokozatosan csökkent itt is a fazekasok száma. 1954-ben mindössze 3-4 fazekas folytatta a mesterséget. A désházi fazekasság utolsó képviselője az 1922-ben született Hunyadi Imre volt.

Két erőteljes fazekasközpont, Zilah és Nagybánya szomszédságában a désházi fazekasok csupán edényeik minősége révén tudtak fennmaradni. Elsősorban használati edényeket készítettek pl. káposztásfazekak, lábasok - egyszer égetett, mázatlan parasztedény volt, amelyek minőségét, tartósságát meghatározta a készítésükhöz használt jó vízszűrő tulajdonságokkal rendelkező sárgaagyag.

Az edények másik részét részlegesen (pl. a fazekak belsejét, száját, a vizeskorsók száját, csecsét, a fedők külső részét), ismét másokat teljes felületükön mázalták. Ez utóbbiak közé tartoztak a különféle tároló-, tálaló- vagy díszedények (kancsók, kanták, szilkék, csuprok, tálak, tányérok), amelyeket a máz alatt gyakran földfestékkel is díszítettek. Készítésükhöz főként a kevésbé porózus szerkezetű kékagyagot használták.

A désháziak díszedényeiket már a 19. század első felében a mangán-oxid tartalmúborostyán örleményével barnás-feketére színezett öntőfölddel vonták be, majd szaru segítségével fehér angóbbal díszítették.

Jellemző volt a feketén fehérrel írt díszítmény zölddel, sárgával való színezése is, amit a fehér minta helyenkénti réz- és vasporral való átfestésével értek el. 

Láposbányáról beszerzett, magas kaolintartalmú fehérföldet már a korai időszakban is használták alapozáshoz, majd a borostyánozás egy időre kiszorította a fehér alapszínt, amely csupán a 20. század elején vált ismét jellemzővé.

Másik elterjedt díszítési mód a máz színezése volt. Gyakoriak és igen kedveltek voltak a rézoxiddal zöldre színezett mázú tálak, tányérok, csuprok, akárcsak a sárga-zöld preckelésű változatok.

Gyakorlati megfontoláson alapszik a palacsintás és béleses tányérok csipkeszerű áttört díszítése, a kimetszett részek helyén távozik a gőz, így az alsóbb darabok semizzadnak meg.

1925 körül - akárcsak más erdélyi központok esetében - a korábbi szaruval való díszítés mellett, illetve azt részben kiszorítva mgjelenik az ecsetes festés. Míg a korongon való szaruzást még a mester végzi, a sokszirmú, kerek, fehér vagy kék virágokat, tulipánokat, foltszerű zöld leveleket, levélfüzéreket felesége vagy lánya festi az edényekre.

1850-ből származik az első adat arra nézve, hogy a désháziak kályhacsempe-készítéssel, illetve kályhaépítéssel is foglalkoztak. A mesterek maguk faragták ki a nyomódúcokat, mivel a fatárgyak ékrovással vagy véséssel való díszítésének nagy hagyománya volt a közösségben. A hímes fatárgyak készítése, ajándékozása (szerelmi ajándékok) még az 1950-es években is hozzátartozott a fiatalok kapcsolattartásához, érzelmeinek kifejezéséhez.

Mázatlan és mázas csempéket egyaránt készítettek, de míg az előbbieket főként a pitvar füstfogójához, a zöld mázas változatokat a lakólyiségbeli tűzhelyhez hasznosították. A máshonnan ismert, a teljes rendelkezésre álló felület kitöltésére törekvő, gyakran parasztosan túldíszített csempemintákkal szemben a désházi csempék fő jellegzetessége a díszítetlen és díszített felület arányossága, a sima felület és a közepére komponált tömör díszítmény összhangja.

A faluban jelenleg még egy személy van, aki szabadidejében fazekassággal foglalkozik, a neve: Máté Lajos.

Hivatkozások

Források

Désháza
Désháza Désházáról azt beszélik, hogy a falu más helyen terült el, a helyi hagyomány szerint közelebb a szilágyszegi úthoz. A monda szerint a krími tatárok támadása miatt húzódtak a 17. században bennebb, a menedéket nyújtó erdő közelébe.

Désházai fazekasság

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.