Alsóvalkó (Valcău de jos)

Alsóvalkó (Valcău de jos)

Szilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekvő községközpont. Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá. Az 1968-ban létesült község lakossága 3548 fő. Területe 1443 ha.

A falu Zilahtól, a megyeszékhelytói nyugatra, mintegy 45 km-re fekszik. Területén halad át a Szilágysomlyót Csúcsával összekötő községi út. Alsóvalkó a Berettyó árterén (Tér, Nagyrét, Sovány) 245 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, de eredetileg - legalábbis a szájhagyomány szerint - nem itt, hanem a falut keletről övező, ún. Dióson települt. A Dióson kívül jelentős kiemelkedése még a Mezőhegy (379 m). A folyó bal oldalán lépcsőszerűen emelkednek azok a teraszok, amelyeken a falu külsősége (határa) foglal helyet.

Etimológiája

Neve a szláv vlk = farkas közszóra visszamenő Valkó személynévből származik.

Története

Alsóvalkó, Magyarvalkó, ma egyszerűen Valkónak nevezett település bölcsőjének azt a helyet tekintjük, ahol a Berettyó vadregényes, füzespapteleki völgyét elhagyva kiér az általa létrehozott széles, termékeny rónára, a Berettyó mentére. Alsóvalkó a többi, Felső-Berettyó menti településhez hasonlóan igen régi település.

Valkó helynév 1249-ben bukkan fel először, amikor IV Béla Zovány, Nagyfalu településekkel együtt Valkót is Geregye nembéli Pál országbírónak adományozza. 1341-ben Volko, 1481-ban Walko Wngarica, 1522-ben Maghyar Valko neveken vannak róla említések.
Oklevelekben akkor fordul elő gyakrabban, amikor IV. Béla magyar király a tatárjárás után felépítette Valkóvárát. A tatárjárás előtt még terraként említett helységet a király a Vas megyei Geregye nemzetségből származó Pál országbírónak adományozza kiváló érdemei elismeréseképpen. A középkorban a falu ennek a várnak a tartozéka. Lakossága ekkortól kezdve vár alá tartozó és szolgáló jobbágyokból állt.

1341-ben Dancs mestert, Komárom és Kraszna vármegyék főispánját iktatják Valkó birtokába, majd a 15. század legelején került a losonci Bánffy család tulajdonába.

1523-ban mezővárosként tartják számon, 1553-ban már 26 kapu után fizetett adót. Népessége ekkor mintegy 160 fő lehetett. Vásárainak jelentősége az évszázadok folyamán jelentősen csökkent, s rövidesen egyszerű, kis faluvá minősült vissza. Fő birtokosai a Bánffyak (15-20. század közepéig) és a Báthoryak voltak (16-17. században).

A reformáció itt is hamar teret hódított, egyházáról, templomáról, iskolájáról igen keveset tudunk, ugyanis az egyház levéltára közvetlenül a második világháború után jórészt megsemmisült.

Jelenlegi temploma állítólag egy régi, falábakra épített, vertfalú templom helyén áll. Valószínű a Berettyó gyakori áradásai miatt épült a templom cölöpökre. A templomot utoljára 1995-ben tatarozták.

A Pragmatica Sanctio korában 6 jobbágy háztartás fizet adót. 1720-ban lakóinak száma 171. A falu ekkor még színtiszta magyar. Lakosságának etnikai összetételében lényeges változás a 18. század első felétől kezdődően állott be. A magyar ajkú lakosság mellé jelentős számú más népelemek is betelepültek. 1750-ben 231 görög katolikus lélek élt már a faluban. Lévén szűkebb környezetének vásáros központja, több izraelita család is beköltözött, ők mint kereskedők, a vásárokon mint közvetítők jelentős szerepet töltöttek be a falu gazdasági életének fellendítésében.

Az első magyar népszámlálás idején lakossága meghaladta a 600 főt. 1890-ben 705 főt írtak össze, melynek nemzetiségi összetétele: román 458 (64,9%), magyar 247 (35,0%); vallási megoszlása: görög katolikus 458, református 156, izraelita 83. 1920-ban; közvetlenül a román impérium kezdetén Alsóvalkó összlakossága elérte a 835 főt. 67,4%-a román, 19,7%-a magyar és 12,8%-a zsidó nemzetiségű.

Az 1992. január 5-i népszámlálás adatai szerint a falut 964-en lakják. Érezhetően nőtt - főleg bevándorlások és újabb letelepedések révén - a románság százalékos arányszáma. A magyarság létszáma a korábbinak (1920) az egyharmadára csökkent, míg a románság száma közel megkétszereződött.
A falu állami elemi népiskoláját a millennium idején szervezték egy tanteremmel. A magyar nyelvű oktatás 1985-ben szűnt meg.

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Alsóvalkó, 340-342 old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Valkó vára
Valkó vára Alsóvalkó történetéhez szorosan kapcsolódik a Valkóváralja közelében emelkedő Valkóvára.
Alsóvalkói templom
Alsóvalkói templom A reformáció itt is hamar teret hódít. Régi temploma falábakra épült, vertfalú épület.

Egyéb kapcsolat adatok

Alsóvalkó (Valcău de jos)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.