Bősháza (Biuşa)

Bősháza (Biuşa)

A Bükk-hegység alatt, Szilágycsehtől északkeletre, Szilágycseh, Benedekfalva, Szamosardó, Vicsa, Völcsök között fekvő település.

Tipikusan dombok közé ékelődött szilágysági falu, a Patak két oldalán, amelyet délen a Nagy-domb, Parazsúj, Vansza, Csóva, míg északon a Puszta-domb, Omlás, Kiság, Lopác és Fenyves dombvonulata határol.

Etimológiája

Petri Mór szerint Bős nevű magyar alapította, a nép a Benedek-rendiek bőséggel teli kamrájának nevezi. Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév azonos vagy rokon a török béggel, jelentése nemzetségfő a honfoglaló magyaroknál.

Valószínű, hogy Bős nevű embernek volt itt háza, ő lehetett a falu első alapítója is. Mindenképpen Árpád-kori település.

Története

Bősháza 1387-ben magyar falu, az Aranyosvár tartozéka. Az első oklevelek a kusalyi Jakcsok birtokaként tartják számon 1423-ban, amikor kusalyi Jakcs György másik fiát, Jánost, ennek nejét meg fiait iktatják. 1450-ben Kusalyi György és testvére, László részjószága.

Az 1487-es Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyve szerint kusalyi Jakcs György fia más falvakkal együtt bősházi birtokát is zálogba adja bélteki Drágffy Bertalannak, 200 jó magyar forintért. Valószínűleg a 200 forintot Drágffy nem kapta vissza, mert 1494-ben Bősháza mint Drágffy Bertalan jószága szerepel. Bősháza a két család között többször is, mint birtok, gazdát cserél. 1508. július 9-én a Drágffy családé, 1508. szeptember 20-án kusalyi Jakcs László özvegye, Anna zálogként köti le bélteki Drágffy Györgynek, amikor Velencébe utazik, és meghagyja, ha nem térne vissza, akkor Drágffy e birtokot a zálogösszegbe magához válthatja. Később a Jakcsok visszaváltják a birtokot egy 1527-ben kelt oklevél szerint. 1580-ban, Drágffy Gáspár magvaszakadtával a bősházi birtok a kincstárra száll. Gyulaffy László beiktatása ellen Jakcs Boldizsár és Beősházi Menyhért tiltakozik, aminek következtében Jakcs Boldizsárt bepanaszolják és a fejedelem elé idézik.

Az 1584. november 6-án Báthory Zsigmond fejedelem egy bősházi birtokrészt, amely Bősházi Ferencé és fiáé, Menyhérté, de annak halálával a kincstárra szállt, Zsombori László tanácsosnak adja és meghagyja a Kolozsmonostori Konventnek, hogy beiktassa. A fejedelmi parancsnak ellentmondanak és hosszas pereskedés kezdődik. A pereskedés, „sok más bajjal" megoldatlanul jutott Báthory Gábor fejedelemhez 1612-ben. Végül a fejedelem a birtokot a felperesnek, Zsombori Gábornak és utódainak adja, mert közben Zsombori László meghalt. A hosszú pereskedés után Zsombori Gábor elcseréli a birtokot Péterhidi Dévai Györggyel, 200 Ft-ot fizetvén rá. A csere 10 jobbágytelek Nagyzeder közép-szolnoki birtokán. A cserére 1613-ban kerül sor a sok költséggel járó pereskedés miatt.1702-ben Bősházán Sárközi István jobbágy házában vallatnak Sarmasági György hagyatéka ügyében a király bírái.

Bősháza a környékbeli falvaknál valamivel népesebb település a 15-17. században, ez a fizetett adó mennyiségéből is kitűnik: 1475-ben 11 frt. 4 dr. adót fizet Jakcs Péter bősházi jószága. 1543-ban az itteni birtokosok jobbágyai 9 kapu után adóztak: Literanus Ferenc 8 kapu után, Pázmány Péter 1 kapu után. Felmentettek 1 bírót, 4 szabadost, 8 zsoldost és 3 szegényt. 1549-ben Literanus Ferenc jobbágyait 14 kapu után, Jakcs Mihályét 1 kapu után adózták meg, felmentve 1 bírót, 12 szegényt, 5 servitort és 11 új házast. 1604-ben Kolozsvári János jószága 5 rótt ház után 10 frt. adót fizet.

A 17. század elején és a kurucmozgalom leverését követő időszakban, a gazdasági fejlődés fellendülésével nő az adózó háztartások száma is. 1715-ben Bősháza még 14, 1720-ban már 31 adózó háztartással szerepel.
A szilágysági falvak jelentős részéhez hasonlóan Bősháza a vegyes főfalutípusú falvakhoz tartozik, amelyben nemesi családok, jobbágyok, zsellérek, szabadok közösen éltek. Ezek szerint az 1715-ben összeírt 14 háztartásból 2 nemes, 9 jobbágy, 3 zsellér, 1720-ban 31 háztartásból 3 nemes, 19 jobbágy és 9 zsellér.

Nincsenek adatok a román lakosság megjelenésének idejéről, Petri Mór 1387-ben magyar faluként (Villae hungaricalis) tartja számon. 1715-ben szerepel először a román lakosság: két háztartást, 1720-ban öt háztartást jegyeznek fel az összeírok. Az összlakosság 1715-ben 126, ebből 18 román, 1720-ban 279, amiből 45 román.

A falu gazdasági életében a mezőgazdaságé volt a fő szerep. A használt terület a lakosság létszámához viszonyítva magasabb, mint a szomszédos falvakban, de egyben követi is a környék megszokott fejlődési jellegzetességeit. Ha 1715-ben 64 köblös szántóját, 8 kapás szőlőjét és 30,5 kaszás rétjét jegyzik, ez 1720-ra 253 köblös szántóra, 19 kapás szőlőre és 114 kaszás rétre gyarapszik, azaz megsokszorozódik.
1895-ben gazdaságainak száma 137, mezőgazdasági területe 2036 katasztrális hold, amiből 1289 kat. hold szántó, 278 legelő, 163 rét, 140 erdő, 21 parlagon hagyott szőlő, 7 kert és 137 kat. hold terméketlen terület. Ez a helyzet 1900-ig változatlan (2035 kat. hold).

Házainak száma 133, amiből három kő-, egy kő- és vályog-, egy vályog-, 128 fából épült. A szántóterület nagy része a Kaizler családé, a 100 holdon felüli birtokosként tartják számon. Még találunk a faluban 76 kisbirtokost és 19 kisbirtokos napszámost.

1900-ban a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból élt (274 kereső és 331 eltartott). Az iparban 5 keresőt és 8 eltartottat jegyez a népszámlálás. A kereskedelemben 2 kereső, 6 eltartott, a közlekedésben 9 kereső, 3 eltartott, és 8 kereső, 20 eltartott a szabadfoglalkozású személyek száma.
Az iparban számon tartott öt kereső közül négy önálló és egy a segédszemélyzet. A négy önálló iparral foglalkozó személyből három egyedül dolgozik és csupán egy vállalkozás foglalkoztat segédszemélyzetet. Összeírtak még egy kovácsot, egy szabót és három vendégfogadóst.
Sajnos a 20. század folyamán Bősháza veszít jelentőségéből, ez főleg a kommunizmus éveire tehető. A lakosság növekedési üteme elmarad a környező falvakétól.
1890-ben Bősházán 616 lakost jegyeznek, ebből 302 magyar, 303 román és 11 más nemzetiségű, valószínűleg zsidó, mivel 13 izraelita vallásút tartanak számon. Házainak száma 140. Vallásuk szerint 9 római katolikus, 301 görög katolikus, 293 református és 13 izraelita.

1924-ben Sámi Béla szerint ( Szilágy Vármegye Községeinek Kalauza) Bősházán 708-an laktak, 372 magyar, 319 román és 17 zsidó. Házainak száma 139. Az 1930-as népszámlálás Bősházán 705 lakost ír össze, ebből 381 magyar, 319 román és 5 zsidó. Gazdaságainak száma 159.

1992-re a lakosság száma visszaesik. Az ekkori népszámlálás szerint a faluban már csak 655 lakos él, 453 magyar és 220 román. A csökkenés elsősorban az elvándorlásnak, elköltözéseknek tulajdonítható.

Már 1895-ben szervezett állami iskolája volt Bősházának. Az oktatásnak korábbi hagyományai is lehettek, bár ezekről nincs említés. 

Hivatkozások

Források

Vicsai János: Bősháza, 348-352. old, in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, Bukarest, 1999.

Épített örökség

Bősháza református temploma
Bősháza református temploma Bősháza a 17. században Benedekfalvával és a közeli Horváttal (ma teljesen román település) közösen tartottak egy papot. Papjai 1690-tól ismeretesek. Anyakönyvei 1825-ből valók.
Bősháza görög katolikus temploma
Bősháza görög katolikus temploma Bősháza görög katolikus fatemploma 1680-ban épült. Anyakönyvet 1825-től vezetnek.
Bősháza, Kaizler család sírhelye
Bősháza, Kaizler család sírhelye Bősháza legfőbb birtokosa a 19. század végétől, a Kaizler család volt, amelyet a Szilágyság jelentős nemesi családjai között tartottak számon.

Bősháza (Biuşa)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.