Kémer (Camăr)

Kémer (Camăr)

Kémer egyedüli olyan községe a Szilágyságnak, amely csupán egy településből áll.

Kémer a Berettyó vízgyűjtőjéhez tartozó Nagy-patak (Telek-patak) völgyfőjében fekszik, Bihart Szilágytól elválasztó határ mentén, 57 km távolságra a megyeszékhelytől, Zilahtól.

Valamikor hozzá tartozott a Somos-patak völgyében fekvő, néhány házból álló, magyarok lakta szórvány is. A 176 m tengerszint feletti magasságban települt népes magyar községet a Temetődomb, Diós, Kis-hegy, Hosszú-bérc nevű magaslatok határolják.

A falu a völgy katlanból sugarasan kiinduló és szerteágazó mellékvölgyekbe is felhúzódó halmaztelepülés, melynek csupán északnyugat felé, a Nagy-patak völgyén át van kijárata az Alföldre.

Etimológiája

A falu nevének eredetére vonatkozólag a szájhagyomány két változatot is őriz. Az egyik szerint a tatárjárás idején Sírmezőnél a tatár hordák lemészárolták az ellenálló magyarok jó részét. Akik el tudtak menekülni, azok a környező sűrű rengetegben találtak védelmet. Hogy az üldözőket elijesszék, ezt kiabálták: „ki mer erre jönni?", melyet aztán a nyelvhasználat Kimerire, Kémerre változtatott. A szájhagyomány szerint a védelmet nyújtó erdőben letelepülők hozták létre Kémért.

A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Kémer német eredetű személynév és a Kajmir, Kammer, Gammer személynévből vezethető le, akárcsak a szomszédjában fekvő, a Hunyadiak korában még létező, ma csak helynévként szereplő Bukmer (Buchmer) is. Valószínű, hogy egykori lakói között német telepesek, ill. birtokosok is voltak. Német személynév (Gunther) fordul elő, ma már nem létező településen, Dédácson (1208).

Története

Kémer a Szilágyság egyik legelszigeteltebb nagyközsége. A legközelebbi vasútállomás Ipp, ill. Bályok. A középkor folyamán érintette Kémért egy Erdélybe menő út. A Szalacs-Margitta felől érkező hadiút bonyolította le a postaforgalmat, de ezen az úton érkeztek híres vásáraira a debreceni kereskedők is. Az út Kalózteleken (Kárásztelken) át Somlyó felé folytatódott, majd a Meszesi hágón át kapcsolódott Erdélyhez.

Korábban, a környező domboldalakról lefutó vízerek (Szélkút, Karjas) a katlan alját nagy mértékben elmocsarasították. Főleg a középkor folyamán voltak az érmelléki mocsarakkal is összefüggő vizenyős területei. Még a múlt század végén is a 6842 hold mezőgazdasági területéből 423 hold volt terméketlen, mocsaras terület.

Kezdetben a falu sem a jelenlegi helyén, a katlan alján, hanem a környező dombok oldalán és valahol a Sírmező határrészben települt. Sírmező a Hunyadiak korában Kémertől északnyugatra fekvő kicsiny falu, a Szénásiak birtoka volt. Kémer erősen kuszált utcahálózatát a környék térviszonyai határozták meg. A falut határoló dombokat a középkorban sűrű, a Cserháttal kapcsolatban álló erdők borították. Kémer is erdő helyén keletkezett irtásfalu.

A falu első okleveles említése 1320-ban: Desen de Kemer. Ekkor Kémer Kemeri Gyurk fia Desen birtoka. Veje, Mázsa László a király ellen Kopasz nádor seregében küzdött. A falu további elnevezései: Kemur (1353), p. Kemer (1349), Kémer (1477), Keemer, Kemery (1450, 1455), Kemyr (1546), Camúru (1733), Kémer (1913).
Legjelentősebb birtokosa kétségtelenül a már említett Kémeri család. Leszármazásukról Petri Mór nyújt értékes adatokat. Mint jobbágytartók, nemesek, három és fél évszázadon át (1320-1670) voltak Kémer birtokosai. A 15. században a középnemesi család birtokai közé három szomszédos falu és két puszta is tartozott. A Kémeri család utoljára a 17. század végén szerepel.

1532-ben somlyói Báthory István a Kémeriek itteni részbirtokát vásárolja meg, 1547-ben Báthory Istvánt, Andrást és Kristófot iktatják Kémer birtokába. A Kémerieken és a Báthoryakon kívül a falu birtokosai közé tartozik a 16. században a Dancs család, később a Bánffyak, majd 1778-tól a Bölöniek, a Jósika, legutóbb pedig a Meleg család.
Kémer a 15. század közepétől válik szűkebb környezetének vásáros központjává. Vásártartási jogát éppen a Kémeri család révén nyeri el Hunyadi Jánostól 1447-ben. Hunyadi János kormányzó Kémért azzal a kiváltsággal ruházza fel, hogy „minden húsvét 8-ad napján országos vásárt tarthasson". Ezenkívül, figyelembe véve a Kémeri család, nevezetesen Miklós és a család többi leszármazottainak érdemeit, „minden csütörtökön heti vásárt engedélyez". így lesz Kémer Nagyfalu mellett az akkori Kraszna vármegye nevezetes mezővárosa. 1553-ban mint mezőváros, már népes település, 400 lakója volt.
Társadalmi rétegződése a 18. század végén 42 nemes, 129 paraszt, 115 paraszt örököse, 93 zsellér, 1 pap, 51 egyéb.
Kémernek plébániája volt már a 15. században. 1455-ben Losonczi István és fia, János ügyvédül vallja a nagyfalvi plébánost, Mátét, továbbá Péter kárásztelki, Kelemen kémeri plébánost.
Kálvin tanai korán eljutottak Kémerre. Egyházának korai szerveződését bizonyítják az egyház klenódiumai. Ezek között legrégibb egy ezüst pohár, ma konfirmálási kehely, mely 1596-ban készült és 1630-ban adományozta Dancs Zsófia az egyháznak. Egy másik ezüstpoháron a következő felirat szerepel: „Deus misereri mei. Makai Török István Lupsa Ilona. Anno 1651". Egy ezüsttányért: „Isten dicsőségére az kémeri reformata sz. ecclesia számára készítették vajasdi Cs. Ajtai Sámuel és N. Bölöni Éva 1778-ik esztendőben". A község régi temploma, melyet 1773-ban bővítettek és portikusszal láttak el, állítólag a Magyaros-dombon állt. A jelenlegi templom 1800-1802 között épült.

A kémeri oktatás múltbeli állapotára .vonatkozólag alig maradt fenn írásos forrás. A reformáció előtti időkből a források egy Kémeri Miklós mestert említenek. Iskolája korán, mindjárt a reformáció meggyökerezése után alakulhatott. A múlt század második felében működő felekezeti iskolája előbb községi (3 tanerős), majd állami iskolává szerveződött 1897-ben. Ekkor iskolája öt tantermű volt.
Kémer a 18. század legelejéig még színtiszta magyar község. Demográfiai viszonyaiban e század harmadik évtizedeitől kezdve áll be jelentősebb változás, amikor román ajkúak költöznek be a faluba. A románság jelenléte 1720-ban már kimutatható. Ekkor számuk 9 fő. 1733-ban számuk már eléri a 20-25 főt. A románság a Diós fölötti magaslaton települt, fatemplomuk ma is ott áll. A románok mellett szlovákok is éltek a faluban.
Kémer lakossága az 1960-as évek végéig növekvő tendenciát mutatott. 1966-ban a faluban majdnem 3500 lélek élt, a legtöbb eddigi történelme folyamán, majd ettől kezdve rohamosan csökkenni kezdett. Az elmúlt 20-25 év alatt népességének száma a nagyfokú elvándorlás miatt közel kétharmadára csökken. Örvendetes tény, hogy a folyamat az utóbbi években kissé lelassult.

Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Kémer lakossága 2004 fő, valamivel több, mint 1880-ban (1969 fő). Lakosságából: magyar 1845 (92,1%), román 124 (6,1%), cigány 36 (1,8%); 1408 (70,4%) református, 241 baptista, 214 szabad keresztény, 93 görög katolikus, 27 görögkeleti, 21 római katolikus.
A baptizmus kémeri meghonosodása Kornya Mihály nagyszalontai prédikátor nevéhez fűződik, aki hittérítő tevékenységét az 1890-es évek végén kezdi meg Lecsméren és a szomszédos Kémeren. Az ő és a helybeli születésű Budányi András prédikátor missziós-szervező közreműködése folytán alakul meg Kémeren is a baptista egyházközség.

Kémer lakosságának jelentős része a múltban és ma is a mezőgazdaságból él. A közel 4 ezer hektárt kitevő területének felén folyik ma szántóföldi művelés. Növénykultúrái közül első helyen a gabonafélék állanak (búza, árpa, kukorica).
Az egykor virágzó szőlőművelése mára sokat veszített jelentőségéből. Fejlett szőlőművelését bizonyítja, hogy a múlt század 20-as éveiben a nagyobb szőlővel rendelkező birtokosai (Jósika János) más vidékről származó szőlőnapszámosokat is felfogadtak. A jobbágyok ekkor nemcsak gabonából és állatból, hanem borból is kilencedet, szüretkor dáciát (egy esztendős sertést) adnak. A szőlővel beültetett terület (Macska-hegy, Rózsás, Csaroly) nagysága (94 kapás) tekintetében csak a közeli Somlyó múlta felül. A virágzó szőlőkultúrát a múlt század végén filoxéra tette tönkre. Helyreállítani azóta sem sikerült teljesen.

A növénytermesztést kiegészítő ágazat az állattenyésztés (szarvasmarha, sertés). Fejlődését nagymértékben segítették kiterjedt legelői és rétjei, a környező erdők (Domoszló) makkoltatási lehetőségei.
Népi hagyományaiból vajmi keveset őrzött meg a falu. 

Források

Major Miklós: Kémer, 387-390. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Kémeri református templom
Kémeri református templom A község régi temploma, melyet 1773-ban bővítettek és portikusszal láttak el, állítólag a Magyaros-dombon állt.
Kémeri görög katolikus fatemplom
Kémeri görög katolikus fatemplom

Kémer (Camăr)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.