Kraszna (Crasna)

Kraszna (Crasna)

Kraszna a több irányból (Zilah, Csúcsa, Szilágysomlyó, Nagyfalu) érkező utak metszéspontjában folyó árterületét balról szegélyező teraszon települt.

Az utak a falu központjában kiszélesült térre futnak össze, itt áll a község középkori, gótikus temploma, és valószínű ezen a helyen épült a Kraszna vármegye magvát alkotó Krasznavár is. Jobbára a falu az ide sugarasan összefutó utak mentén települt, alaprajza emiatt sugaras szerkezetű.

Etimológiája

Györffy György szerint a szláv Kraszna (Kraszno) helynév megfelel a magyar Széplak helyneveknek, amelyek udvarhelyet, nagybirtokközpontokat jelentenek. Széplak nevű udvarhellyel rendelkeztek a Gutkeledek Közép-Szolnokban (ma: Szamosszéplak), a Turulok Bihar megyében (Berettyószéplak), de Széplak elnevezés rejlik a szilágysági Krasznában is, s így ennek eredete méltán kereshető a Csolt-nem itteni nyári udvarhelyében. Köztudott, hogy Kraszna területe az államalapításkor a Csolt-Vata nemzetség nyári legelőterülete, birtokközpontja volt.

A Kraszna völgyének vegyes szláv-magyar helynévanyaga arra utal, hogy honfoglaló őseink itt jelentős számú szláv lakosságot találtak, akik a későbbiek folyamán beleolvadtak a magyar lakosságba.

Története

Kraszna egyik legszebb fekvésű, dicső történelmi múltat idéző, urbanizálódó nagyközsége Szilágynak. Területén, az ősi Krasznavár körül létesült a Szent István-i magyar állam egyik legkorábbi alapítású megyéje, Kraszna vármegye. Kraszna folyó, Krasznavár, Kraszna község, Kraszna vidéke mind olyan földrajzi fogalmak, amelyek az itt átfolyó Kraszna vizével kapcsolatosak.

A mintegy 6850 hold területen fekvő nagyközséget keleten és nyugaton egy 300-350 méter átlagmagasságú dombsor szegélyezi. Ennek részei: Egyházfele, Bakócsere, Tippan, Kistalló, Sűrű, Rózsás, Csere, Mái, Észak- és Dél-Szóvárkó, Csutkos, Csonkás, Mocsár-hegy, Nósza-hegy, Kis- és Nagy-hegy. Erdőkoszorúzta szántókkal, legelőkkel, szőlőskertekkel borított dombok ezek. A falu határában ömlik a Krasznába a Ráton felől érkező Martóca, valamint a Ludván-, Oláh- és a Bükk-patak. A folyó névadójának a Meszes-hegység és erdős nyúlványa (Bogár-fű-erdő, Coasta Bogardului) peremén, zárt tömbökben élő szlávokat tekintjük. A velük való együttélés során vették át e nevet az itt letelepedett magyarok.

Mint helynévvel legkorábban 1090 körül találkozunk, Kraszon civitas név alatt, majd 1164-ben említik János krasznai ispánt. A Váradi Regestrumban mint Karaszna megye szerepel 1213-ban. 1249-ben, mint Kraszna megyében fekvő föl¬det említik Zoványt, Nagyfalut és Valkót. Az 1257. évi határleírásban Somlyó mint Kraszna megyei helység fordul elő. Ugyanebben a határleírásban említik a Kraszna folyót és Krasznavárt. A 14. század közepe tájától szinte mindvégig Karasznaként fordul elő a különböző forrásokban.

A Kraszna vidékét a Csolt-nem uralta, s e nemzetség nyári legelőként használta. A benyomuló magyar törzsek - a benyomulás jórészt a Berettyó völgyén át történt - itt nem létesítettek állandó téli szállásokat, ugyanis ősszel mindig levonultak a Berettyó torkolatvidékére, Békésbe. Csupán a 11. század folyamán jönnek létre állandó települések, így Kraszna is ekkor alakulhatott ki a már meglevő Krasznavár körül. A Kraszna völgyének vegyes szláv-magyar helynévanyaga arra utal, hogy honfoglaló őseink itt jelentős számú szláv lakosságot találtak, akik a későbbiek folyamán beleolvadtak a magyar lakosságba.

Kraszna vármegye a két folyó (Kraszna és a Berettyó) hegyek övezte forrásvidékén alakult ki. Megszervezésének pontos idejét nem ismerjük, de abból a tényből, hogy a krasznai várszervezet megegyezik az első alapítású vármegyékével és e területen esperesség is alakult, Györffy György szerint valószínűleg Szent István hozta létre az első szervezéskor a 11. század elején. A várszervezet kialakítását az indokolja, hogy az Erdély északi részébe vezető út ezen a területen haladt át, s itt ágazott kétfelé, a meszesi kapu felé, másrészt Krasznavárnál délre kanyarodva a Sebes-Körös völgyébe.

Írásos anyagok bizonyítják a megye tatárjárás előtti szervezetének teljességét. A vármegye ispánnal, udvarbíróval, hadnaggyal, várnaggyal, billogossal, várjobbágyokkal, száznagyokkal és várnépekkel rendelkezett. A vármegye élén az ispán (várispán, comes) állt. A várispánság a kora Árpád-kori magyar állam egyik legjelentősebb intézménye, gazdasági, igazgatási, katonai és bíráskodási szervezetének gerince.

Krasznavárhoz tíz várbirtok tartozott. Hogy csak a legfontosabbakát említsük: Badacsony, Bagos, Bán, Csízér, Horvát. Arról viszont nem tudunk, hogy Kraszna vármegye sajátos határőr szervezettel rendelkezett volna, ezt a feladatot a Meszesen túli várispánságok látták el. Ugyanakkor a megye főútjainak szorosainál egy-egy Szék (Márkaszék, Felsőszék) falunév található, mely itt a gyepű, bevágás jelentésű szláv sek szóból vezethető le.
A várispánsági rendszer a tatárjárásig (1241) marad fenn, amikor Krasznavár elpusztul, s helyét a IV. Béla által építtetett új kővár, Valkó veszi át és lesz a vidék közigazgatási és védelmi központja.
A Váradi Regestrumban 1219-ből fennmaradt néhány olyan peres ügy leírása, amelyben krasznai várjobbágyok szerepelnek. A várjobbágyok a katonai szolgálat fejében örökös használatra földet kaptak, amely fiúágon öröklődött. Javarészt ezek utódaiból alakult ki a helyi kisnemesség. Egy részük viszont jobbágysorba süllyedt. Az eddigi várföldön ezután már nemesek és jobbágyok éltek.

Az esperesség az erdélyi püspökséghez tartozott. Főespereseit, mint a gyulafehérvári káptalan tagjait, 1214 óta ismerjük. A krasznai főesperes a pápai tizedlajstrom szerint 1336-ban 52 garast fizet.
A későbbiek folyamán Kraszna a váradi püspökséghez, majd a Báthoryak Somlyójához (1445), 1546-ban és 1590-ben pedig Valkó várához tartozott. A krasznai uradalom, mint Somlyó várának tartozéka, 1493-ban bukkan fel, amelyhez mintegy 18 jobbágyszolgálatot teljesítő meszesalji és rézaljai falu tartozott.

Kraszna birtok egy részét 1445-ben a Bánffyak foglalják el, akik határjeleket állítanak fel, ez ellen a Báthoryak tiltakoznak. 1454-ben János váradi püspök visszafoglalja a korábban a váradi püspökséghez tartozó birtokot, de László magyar király kötelezi a váradi püspököt, hogy Krasznát adják vissza jogos tulajdonosainak, a Bánffyaknak. 1461-ben Mátyás király Kraszna fele részét Semsei Jánosnak és Vilmosnak adományozza, valószínű kiemelkedő érdemeik elismerése jeléül. 1523-ban Kraszna mezőváros részbirtokba Somlyói Szaniszlófi Istvánt iktatják be. A továbbiakban a Bánffyak és Báthoryak között Kraszna birtoklását illetően állandó pereskedés folyik.

Kraszna mezővárosi rangot 1450-1470 között kaphatott, vásárai is ettől az időtől kezdve ismeretesek. Főleg állatvásárai voltak jelentősek.

Krasznát az 1660-1690 közötti török-tatár dúlás teljesen megsemmisítette. Erről egy bécsi levéltárban őrzött feljegyzés tesz említést (Gemeinsames Finanz-archiv, Fasciculus Siebenburger 1705-1709): „Ezen város az Tatár által égetet megh mindenestül fogva, kit levágot, kit elvit feleségestől, gyermekestől". Az elhurcolt jobbágyokat név szerint megemlítik; néhány név után ez szerepel: „Tatár vágta le".
A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelés idején, melyben számos krasznai kisnemes is részt vett, lakossága erősen megcsappant, a korábbi népes mezővárosban 1720-ban 432 lélek élt, 1725-ben viszont már elérte a 600 főt.

A falu társadalma 1725-ben a következőképpen oszlott meg: 244 jobbágy, 181 zsellér és 162 kisnemes. 1752-ben Kraszna városban tényleges birtokosok voltak: báró Bánffy Farkasné Bagosi Erzsébet, báró hadadi Wesselényi Ferencné Rhédei Zsuzsanna, borosjenői Székely László és Ádám, valamint vaji Waji László. 1828-ban főbb birtokosai: vayai Vay Anna, losonci báró Bánffy János, báró Györffy József, Cserei Farkas, Nyárády Sámuel, Szolga Mihály, Berey Pál, Veress Ferenc, báró losárdi Györffy Lajos.

A múlt század folyamán és a jelen század első felében Kraszna jelentős kézműiparral rendelkező települése volt a Szilágyságnak. 1849-ben említés történik, hogy Kraszna mintegy 800 lakosa „kézműipar után él". Főleg miután a zilahi céhek felbomlottak került sok iparos Zilahról Krasznára (szabó, gubás, lakatos, fazekas, csizmadia, tímár, szűcs). Valóságos iparos dinasztiák alakultak ki a községben. Az iparosok letelepedését elősegítette az a tény is, hogy a helység Kraszna vidékének legfontosabb vásároshelye volt.
Az 1876. évi országos közigazgatási átszervezés során Kraszna vármegye, közel 700 éves fennállása után megszűnik. Erdély nyugati határvonalán Kővár, a szomszédos Doboka, Belső-Szolnok, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékből két új, Szilágy és Szolnok-Doboka vármegye jön létre. A megyéket, így Szilágyot is, járásokra osztották fel. A megye területén hat járást (Tasnádi, Szilágysomlyói, Szilágycsehi, Zilahi, Zsibói és a Krasznai) alakítanak ki és két rendezett tanácsú várost (Zilah és Szilágysomlyó). Kraszna az azonos nevű járásnak lesz a székhelye főszolgabírói hivatallal. Vásároshelyként jelentősége ugyan továbbra is megmarad, de nagyközséggé degradálódik.

Mint járási székhelynek, gazdasági, közigazgatási és kulturális funkciója jelentősen kibővül. A községben kap helyet a Kraszna és Vidéke Takarékpénztár, szesz- és konyakgyár, két malom. A polgárosodás jele kaszinó, olvasóegylet, önkéntes tűzoltó egyesület. Megélénkül kézműipara, kibővülnek vásárai. Évente három alkalommal tartottak országos vásárt: vízkeresztkor (jan. 6.), fehérvasárnapkor (húsvét utáni első vasárnap) és Szent Miklós napján (dec. 6.).

Kraszna a főesperesség központja volt, tehát egyházas hely kellett hogy legyen. Erről 1214-ből van írásos adat (Compoltus archidiaconus de Carazna). Első vikáriusáról egy 1341-ben keletkezett okiratból tudunk: „Vincze, 1341-ben, amikor Dancs mestert a Valkó várához tartozó Nagyfalu birtokába akarják iktatni, tiltakozott."
1556-ban megszakad a vikáriusok sorrendje és protestáns papokat hoznak helyettük. Kraszna korán áttért a református hitre. A Szilágyság kálvini irányú reformátorának az akkori krasznai papot, Szegedi Lajost tekintik.

Dávid Ferenc az unitárius hitet próbálta Krasznán és környékén terjeszteni. Sikerült is néhány helyen (Ilosva, Perecsen, Ráton) gyülekezetet alapítania, így Krasznán is. Ezek a gyülekezetek azonban nem voltak hosszú életűek, 1646-ban az unitárius gyülekezetek és híveik, esperesükkel együtt, beleolvadtak a református egyházmegyébe.

Az egyház legrégibb iratai 1746-ból valók. Krasznán jelentős számú katolikus is él. Templomukat 1857-ben szentelték fel.

Mint általában a Szilágyság iskoláiról, a krasznairól is igen kevés adat, feljegyzés áll rendelkezésünkre. Krasznán 1743-ban dönt az egyház vezetősége a lelkészt és tanítót megillető járandóságról. 1750-ben megépült iskolája mint a református felekezeti iskola épülete szerepel immár több mint kétszáz éve. Római katolikus iskoláját 1850 körül szervezték, míg a múlt század 80-as éveiben nyolctantermes iskolát kap a falu.
A hatosztályosként működő iskola a második világháború utáni években (1945-1948 között) egységes gimnáziummá alakult, amikor az egyházi és községi iskolát egységes állami kezelésbe helyezték és tovább, 1965-ig mint hétosztályos elemi iskola működik, míg bevezetik a nyolcosztályos általános oktatást.
A község 1963-ban középiskolát szervez (Elméleti Gimnázum), mely román (reál és humán) és magyar tagozattal (reál) működött és működik ma is.

Az első magyarországi népszámláláskor (1784-1787) Kraszna lakosságának száma 1534 fő volt. Ekkor Kraszna vármegye legnépesebb települése Nagyfaluval együtt. 125 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy népessége megduplázódjék.

A közeli városok (Zilah, Szilágysomlyó) munkahelykínálata és termékértékesítési lehetőségei jobb és biztosabb megélhetést jelentett a krasznaiak számára, ezért nem volt olyan nagyméretű az elvándorlás, mint a Szilágyság más falvaiban. Az elöregedés folyamata sem olyan kihangsúlyozott, mint másutt.

A falun átfolyó Kraszna termékeny öntéstalaja lehetővé tette a zöldségtermesztés korai meghonosítását. A népi emlékezet szerint a zöldség termesztése a jelen század elején terjedt el, és meghonosítása a karcagi születésű Kádár Imre lelkész nevéhez fűződik, aki a zöldséget nemcsak temesztette, hanem értékesítette is, de szerepe lehetett a helybeli földbirtokos Györffy családnak is.
A zöldségtermesztés (hagyma) a falu Alszeg nevű településrészének kertjeiben terjedt el, majd termeszteni kezdték a Moha-tag, Géza-tag, Dirika, Kistalló nevű határrészeken is. A zöldség értékesítése a helyi heti- és országos vásáron, valamint a közeli piacokon történik. Az utóbbi években Brassóból és Kolozsvárról érkeznek felvásárlók.

A szőlőművelés a krasznai nép ősi és kedvelt foglalkozása. Erről tanúskodik a Kraszna címerében szereplő szőlőtő és -fürt. A 18. század elején 169 kapás szőlő¬területtel bírt és csak Somlyó és Ballá előzte meg az akkori Kraszna vármegyében.
A múlt század végén fellépő filoxéra a falu 207 khold kiterjedésű szőlőállományát pusztította el. Ma a Mocsár-, a Kis- és Nagyhegyen, Rózsáson művelik.

A zöldségtermesztés és szőlőművelés mellett a lakosság megélhetési forrása a gabonatermesztés és az állattartás.

A környék vásáros helyei (Bánffyhunyad, Feketetó), valamint a közelében fekvő Zilah kézműves iparával nagy mértékben hatott Kraszna népi műveltségére, főleg annak népviseletére, melyben kalotaszegi elemeket, motívumokat is felismerünk. A krasznaiak egykor a debreceni vásárokra is eljártak, talán innen került a férfiak ruhatárába a széles karimájú kalap, Zilahról a guba, a feketetói vásárról pedig a daróc. Később a helybeli kismesterek próbálták kielégíteni az egyre jobban növekvő igényeket.
A múlt század végén, de még a jelen század ötvenes éveiig is az ünneplőbe felöltözött krasznai leány széles csípődéről (a magára felvett többrendbeli rövid, ráncos szoknya miatt), rojtos vállkendőjéről és a bő, buggyos ujjú lájbiról (láblis-ujj) volt ismert. A férfiak kedvenc ruhadarabjai közé tartozott a szomszédos Alföld viseletére emlékeztető, lábszárközépig érő bőgatya, a guba, a gombos lajbi (lábli), a daróc és a már említett posztókalap.
A krasznai népviselet sokat veszített egykori forma-, anyag- és színgazdagságából.
Kraszna ma egy dinamikusan fejlődő nagyközség, a jólét és a polgárosodás felé haladás számos jelével. 

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Kraszna, 395-402. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Kraszna református temploma
Kraszna református temploma Mai református templomát a katolikusok építették, és a gót stílus utolsó korából való.
Kraszna katolikus temploma
Kraszna katolikus temploma Krasznán jelentős számú katolikus él, első kápolnájukat Cserey Farkas építtette, templomukat 1857-ben szentelték fel.
Krasznai baptista imaház
A baptista gyülekezet az első világháború után alakult, 1937-ben 55 új tagot merítettek be.

Kiállítások, emlékházak

Kraszna Falumúzeuma
Kraszna Falumúzeuma Krasznának 2005 óta van Falumúzeuma.

Személyiségek

Cserei Farkas
Gyöngyössi János
K. Nagy Dezső
Kádár István György
Méhes Gyula

Népi kultúra

Kraszna (Crasna)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.