Krasznahorvát (Horoatu Crasnei)

Krasznahorvát (Horoatu Crasnei)

A Zilahtól délnyugatra fekvő Krasznahorvát vegyes lakosságú település.

Könnyen elérhető a Szilágysomlyó (18 km), illetve Zilah (27 km) irányából jövő Varsolc-Csucsa útvonalon. A Perjei Magurából eredő Kraszna itt ér ki az általa kialakított termékeny síkságra, s a falutól délre egyesülnek azok a csermelyek és patakok, amelyekből a Szilágyság egyik jelentős folyója, a Kraszna kialakul. A Kraszna vize a továbbiakban csupán a Kolicka és a Zilah patakkal bővül.

Etimológiája

A falu neve a horvát népnévből keletkezett, a várföldre telepített horvát telepesek, külföldi népelemek lakóhelyét jelöli. A telepítés a 11-12. század folyamán történt, s a horvátok mellett cseheket {Csehi, Csehtelek, ma: Somlyócsehi), oroszokat (Bán) és németeket (Bagos, Dédács) is telepítettek.

Története

Krasznahorvát és környéke a Kraszna mente egyik legkorábban benépesült vidéke. A falu környékén előforduló víz- és helynevek (Zolina, Seredenka, Palicka, Kolicka) az itt megtelepült szláv lakosság jelenlétét bizonyítják.

Honfoglaló őseink korán megszállták a Meszesről lenyúló erdőrengeteg szélén elterülő folyó menti sávot, és itt állandó településeket (Csizér, Horvát, Kraszna, Kecel, Récse) hoztak létre már a 11. század folyamán.

Az Árpád-kori település eredetileg a szomszédos Kraszna irányából érkező út mentén feküdt (ma: Berbécsfogadó) és csak később, az 1241. évi tatárdúlás után települt át a Kraszna mentére. A falu korábbi településének helyét a Pusztahorvát helynév is őrzi.

A mai Krasznahorvát két különálló településből jött létre, Horvátból és Petenyéből. Az okiratokban Petenye kétféle néven is szerepel: Petenyefalva (1455) és Szentkeresztfalva (1495). Petenye a 423 m magas Kopasz-domb alján települt és a két falut a Kraszna választotta el egymástól.

A két település összeolvadása a jelen század folyamán - a 20-as években még különálló településekként szerepelnek -, míg a két egyház egyesülése a 19. század közepén történt.
Krasznahorvát ma négy falu: Horvát, Bagolyfalva, Sereden és Bogdánháza közigazgatási központja. A községet alkotó települések összlakossága 3127 fő, melynek 31,8%-a Horvátban él.

A tatárjárás előtt Horvát krasznai várföld, a Krasznavár körül tömörülő várbirtokok (Badacsony, Bán, Bagos, Csizér, Kerestelek) egyike, melynek első okleveles említése a Váradi Regestrumban fordul elő 1213-ban Huruat néven: Rahina bevádolta falubelijét, Zamat, a krasznai vár billogosa és udvarispánja előtt azzal, hogy bárdját ellopta.

Nevének további változatai: Haruathzy, Horward, Horwath, de előfordul Mathyas-Horuatha, Sadan-Horuatha, Alsó és Felső Horváti néven is. Az Alsó elnevezés valószínű a Kraszna partján települt Horvátra, a Felső pedig Petenyére utal. Az oklevelekben szereplő Tormafalva (1466) és Mátyásülése (1469) a Horvát birtok tartozékai voltak, később Horvát határába olvadtak be. Ma mindkét helynév ismeretlen.

Horvát a tatárjáráskor elpusztult. Ezt onnan tudjuk, hogy 1270-ben István ifjú király az itteni, akkor már lakatlan várföldet eladományozta, de hogy kinek, azt már nem tudjuk. Határát - elmondás alapján - a meszesi kolostor apátja írta le, nem éppen teljes biztonsággal. A leírás szerint Petenye és Sereden területe is Horváthoz tartozott. A határjárásnál Élőpatak, Seredenke, Zolina, Kraszna, Pecsej, Bogárfű fordulnak elő mint helység-, illetve folyó- és erdőnevek.

A Horvát birtokot 1353-ban Nagy Lajos király Báthory Lászlónak adományozta, majd szentannai Tóth Miklós révén a Peres család és keceli Szele Márton birto¬kolja, de volt a Bánffyak, Matoltsyak, Telekiek és a Thoroczkayak kezén is.

Az első földesúri jobbágy összeírások Horvátról a 16. század második feléből maradtak ránk. 1553-ban Horváton 12 kapu után adóztak. A 12 kapun kívül összeírtak még 1 bírót (iudex), 18 szegényt (pauper) és 6 új házat (nova domus). A Pragmatica Sanctio korában 2 jobbágy, 1 zsellér, 2 taksás, összesen 5 háztartás fizetett adót, ami azt jelenti, hogy népessége ekkor 45 fő lehetett.

Az 1783-87. évi első magyarországi népszámlálás adatai Horvát társadalmi ré¬tegződésére és foglalkozási megoszlására is fényt derítenek. Ezek szerint a 91 házban - Petenyét nem számítva - 104 család élt, összlakossága pedig 523 fő volt, melyből nemes 14, paraszt 26, polgárok és parasztok örököse (férfiak) 18, zsellér 86, egyéb 18, pap 2 (református és görög katolikus).

Ami a nemesi birtokmegoszlást illeti az 1820. évi úrbéri összeírás 10 nemesi birtokost, 48 szolgáló embert és 2 puszta telket jelöl meg. A nemesek közül leg¬több telke gr. Teleki Lajosnak, Matolcsi Zsigmondnak és Dul Lászlónak volt.
A reformáció előtt Horvát római katolikus egyháza, mint Kraszna filiája, a krasznai főesperességhez tartozott. A feljegyzések szerint katolikus egyházának korábban (1470 körül) kisebb méretű fatemploma volt. Feltételezhető azonban, hogy a Szentkeresztfalvaként is szereplő Petenyén a szent kereszt tiszteletére felszentelt ősi templom lehetett.

A reformáció tanai a mohácsi vészt követő zűrzavaros idők ellenére itt is termékeny talajra találtak. Elfogadhatónak látszik az a feltevés, hogy a horváti református egyház már a 16. század végén létrejön, s a 17. században - a rendkívül viszontagságos körülmények ellenére - fokozatosan megerősödik, amit az is alátámaszt, hogy ekkor Magyarkecel is hozzátartozott. A 17. század elején állapítják meg Kecellel közösen a papnak és az oskolamesternek járó természeti és pénzbeni járadékot.
1910-ben alakult a falu baptista gyülekezete. Imaháza a 70-es években épült.

Horvát iskolája a 17. század elején szerveződött. Az iskolamester jövedelme fél-fél kalangya búza, egy-egy pint bor, másfél sing vászon. 1896-ig felekezeti iskolaként működött, majd 1897-ben államivá alakul. Az 1897 óta működő állami iskolaként. A felekezeti iskola 1919-ben ugyan újraindul, de 1923-tól kezdve az oktatás az állami iskolában folytatódik tovább.

1920-ban a két, akkor még különálló település népessége együttvéve 1175 fő volt. Nemzetiségi megoszlása: román 57,7%, magyar 37,7%, izraelita 4,6%. A legutóbbi népszámlálás szerint - Petenyével együtt - 995 fő, nemzetiségi megoszlása pedig a következőképet mutatja: román 58%, magyar 38,6%, cigány 3,9%.

A falu helynevei közül csupán néhány olyan van, amely az idősebbek emlékezetében sem él. Ezek közé tartozik a Halastó utca, Tódomb, Mátyásülése és Tormafalva. A két utóbbi, ahogy azt már fentebb említettük, a falu határába olvadt be, mint Horvát birtok tartozékai.

A Halastó utca a Kraszna folyó felduzzasztott, halastóvá alakított partjára vezethetett. A halastó a Tódomb alatt helyezkedhetett el, létét középkori oklevelek tanúsítják. Egy 1487-ben keltezett, a Peres család tulajdonában lévő iratban 2 malom mellett említés történik egy halastóról is.

Horvát egyik nagyon régi, ma is létező és ismert helyneve a Zselice, mely a középkori forrásokban (1555) Sylycze, Siliczeként fordul elő. A név ma is egy szőlőhegyet jelöl.

A családnevek közül igen elterjedt a Bekő, Ballá és a Székely.

Horvát lakosságának ősi foglalkozásai közé tartozik a gyümölcstermesztés is. Körtetermesztéséről a 13. századból vannak adatok.

A falun átfolyó Krasznát vízimalmok meghajtására használták már a középkor óta (1509-ben 2 malom működött a folyón).

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Krasznahorvát, 403-406. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Krasznahorváti református templom
Horvát ma is álló kőtemploma a gótika hanyatlásának korában, a 15. század végén és a 16. század elején épülhetett.

Krasznahorvát (Horoatu Crasnei)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.