Krasznarécse (Recea)

Récse ma a fő közlekedési utaktól elzárt, eldugott települése a Szilágyságnak.

A Kraszna lapályos völgyének egyik délre nyúló beöblösödésében, a Kalabocs, Vérvölgy, Mogyorós, Csere, Puszta, Aranó és a Krasznaasszony-hegye által határolt dombok Ölében fekszik, Varsólctól jó 2 km-re keletre.

Etimológiája

Récse személynévként 1296-ban is előfordul, helységnévként 1270-72-től kez-dó'dőleg szerepel az oklevelekben, amikor Krasznával határos birtokként említik. Nevének további változatai: Rewchew (1439), Rechen (1440), Retse (1533), Recse (1548), Szilágy-Récse (1644), Krasznarécseként pedig 1913-tól ismeretes.

Története

A középkorban, Zilah irányából érkező hadiút Récsén ment át Krasznavár felé. A település ősi magva a mai református templom környékén volt: a Nagy, a Csorgó és a Kandia utcát foglalta magában. Innen költözött a lakosság egy része fokozatosan lefelé, a Varsókra vezető út mentére.

Récse a középkorban, akárcsak ma, két településből áll: Récséből és Kisrécsé-ből. Az oklevelekben Kisrécsét a Zilah szomszédságában fekvő Pálvárával együtt említik mint Récsei Balázs fiainak és rokonainak birtokát (1359-1420). 1420-ban Récsei András kanonokot erősítik meg Kisrécse birtokában. Györffy György szerint Kisrécse valamikor az Egeres-patak mentén, a mai Gurzófalva közelében feküdt és határa felnyúlott a Meszes-hegység gerincéig. Kisrécse ma Krasznarécse és Szilágypanit között fekvő színtiszta román település.

V. István korában Récse falut Lőrinc fiai, Pál és Hunt felosztották Dedács comes királyi ember jelenlétében oly módon, hogy déli fele Pálé, keleti fele Hunté lett.

Récse elsősorban a Récseiek birtoka volt, de birtokosok voltak itt a Keresztúriak, a Borzásiak, valamint a Sulyok, Sarmasági, Haraklányi és a Guti család is. Récse birtok tizedét 1576-ban a Bánffyaknak adományozta Báthory István, lengyel király.

1549-ben az adóköteles porták száma 36 és fél. Feljegyeztek ezenkívül még 3 bírót, 25 szegényt, 5 szolgát és 7 új házat. Ezek szerint Récse akkori lélekszáma mintegy 240-250 fő lehetett.

A többi Kraszna menti helységhez hasonlóan, a falu népessége a 18. század első évtizedeiben igen megfogyatkozott. 1715-ben mindössze 3 jobbágyháztartás fizetett adót. Récse 1722-ben a vármegye részérói három évre szóló adómentességet kapott azzal a feltétellel, hogy „ha a lakók a három esztendő elmúltával ott akarnák hagyni a falut, e csalárdságukért kötelesek a három esztendei összes járulékot egyszerre megfizetni". Úgy látszik, hogy a falu el¬hagyására nem került sor, mert 1725-ben a falu lélekszáma az 1720-as évhez vi¬szonyítva nem csökkent, hanem emelkedett, és elérte a 238 főt. Ekkor 21 jobbágy, 81 zsellér, 126 kisnemes élt a faluban.

A valamikor színtiszta magyar falut ma jobbára románok lakják. A 669 lélekszámot kitevő lakosságnak alig egynegyede (24,8%) magyar, többségük az egykori nemes családok (Borsós, Pap, Fodor, Ütő, Tarr, Nagy, Récsei) leszármazottai.

A református (gótikus) temploma sok átalakitáson ment keresztül. A faluban katolikusok is élnek. 1847-ben 17,1890-ben 75, míg 1992-ben 44 volt a számuk. Jelenleg az egyházközség Kraszna filiájaként szerepel. Egy uradalmi épületet alakították át kápolnává.

Iskolája is a legrégebbiek közé tartozik. A récsei református rektornak a 17. században minden házas ember tizenhat kéve búzát és egy-egy veder bort adott. A múlt század utolsó évtizedeiben Récsében három népiskola működött: a református, a római és a görög katolikus. Az 1948-as tanügyi reform után már csak egyetlenegy iskola maradt a faluban két tagozattal: az I-IV. osztállyal működő magyar és az I-VII. osztályos román.

1890-ben Récse lakosainak száma 997 fő, ebből 696 (71,2%) román, 240 (24,5%) magyar, egyéb 41. E század elején ugyan lassú gyarapodás tapasztalható (1920: 1029 fő), de a magyarság lélekszáma továbbra sem változott lényegesen (1920: 27,7%).

Az utóbbi évtizedekben az erőteljes elvándorlás (Zilah, Nagyvárad) egyaránt, érintette mind a román, mind a magyar ajkú lakosságot, a népesség 352 fővel csökkent, ami 34%-os népességveszteséget jelent 1920-hoz képest. Az 1992. évi népszámlálás szerint a falu lélekszáma 677 fő, melynek nem egészen egynegyede magyar. A falu etnikai képe és az összlakosságon belül a magyarság arányszáma az elmúlt száz év alatt alig változott valamit.

A lakosság javarészében növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik. A környező napsugaras dombokon (Újhegy, Vérvölgy) szőlőt termesztenek. Gyümölcstermesztése (szilva, alma) szintén jelentős.

A faluban meghonosodott a zöldségtermesztés, ha nem is olyan arányban, mint a szomszédos Krasznán vagy Varsolcon.

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Krasznarécse, 407-409. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Krasznarécsei református templom és harangláb
Református temploma régi, feltehetően a XV. században (1600) épült a késő gótikus stílusú csarnoktemploma. 1442-ben öntetett harangja az eddig ismert legrégibb arab-gót évszámos szilágysági harang.
Krasznarécsei temető

Krasznarécse (Recea)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.