Lecsmér (Leşmir)

A megyeközponttól, Zilahtól 50 km-re, a legközelebbi szilágysági várostól pedig 25 km-re fekszik.

Lecsmér kis falu Bihar és Szilágy határán, aranynedvet érlelő dombok (Szakadás, Szurduk, Szendihegy) karéjában, a berettyószéplaki kőolajmező szomszédságában.

Története

A közigazgatásilag ma Márkaszékhez tartozó, a dombok alján húzódó, jóformán egyetlen utcából álló falu a vidék egyik legkorábban benépesült helysége.

Az oklevelekben szereplő Dédács (1208) valamikor falu volt Porcalja és Lecsmér között. A török időkben válhatott pusztává, de mint helynév ma is ismeretes.

A falu határában lévő Várdombról - melyet a helybeli lakosság holdhoz hasonló alakja miatt Várholdjának nevez - kémlelték, lestek a közeledő ellenséget. Innen a Lecsmér (lesmér) elnevezés, tartja a népi etimológia.

Egy 1423-ban kelt oklevélből kitetszik, hogy Lecsmér egykor kettős település volt: Lecsmér és Oláhlecsmér néven. Hogy a két település sorsa később hogyan alakult, nehéz megmondani. Nem lehetetlen azonban, hogy a Petri Mór által is említett Kislecsmér (1493) szomszédságában, valahol a ma helynévként élő Alsófalu helyén állott az ősi település, amely a Nagylecsmér vagy egyszerűen Lecsmér elnevezést viselte. A Kis előtag megléte természetszerűleg feltételezi a Nagy előtag jelenlétét is. Utóbbi volt az ősi, a nagyobb kiterjedésű, a Kis előtagú a későbbi telepítésű, ennélfogva a csekélyebb kiterjedésű helységet, falut jelentette. A Kislecsmér elnevezés máig is elevenen él a lecsméri nép tudatában.

Lecsmért első ízben a Váradi Regestrumban említik Nesmer néven: 1213-ban Kügy mostohatestvérének, Herbortnak adja a Bályok nevű földön fekvő részének Nesmer felé néző felét. Elnevezése történelme folyamán többször változott. 1214: Nechemer, 1318: Lechmer, 1469: Lezmer, 1539: Lechmyer.

Neve - mint a legtöbb helységnév a Szilágyságban - személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. A magyarban szó eleji ne/le változás ment végbe.

1318-ban a lecsméri nemesek Lecsmér birtokot eladják 50 márkáért Potoncs dédácsi nemesnek, majd Lecsméri Jakab fia, Péter három nemesi házhelyet 15 márkáért elad a Bihar megyei Kincsei Miklósnak.

A 15. századtól a kusalyi Jakcsok birtokolják, akiket 1410-ben iktatnak be Lecsmér birtokába. Későbbi birtokosai: Ördög, Simon, Bánffy, Pándi, a Lecsméri és a Kémeri család. 1553-ban Lecsméren 15 kapu után adóztak. Ekkor lakóinak száma megközelíthette a 75 főt.

Az 1720. évi összeírás szerint Lecsméren 13 háztartás fizetett adót, a lakott telkek száma tehát 13, míg a puszta telkeké 22. Népessége 117, mely ekkor még színtiszta magyar.

A mezőgazdasági művelés alá vont terület, melyet az adózás céljaira összeírtak, 56 pozsonyi köblös szántó, 60 kaszás rét és 66 kapás szólő, míg 1820-ban Lecsméren 184 6/8 hold szántót, 45 2/8 hold rétet tartottak nyilván. A jobbágyföldek megoszlása a következő képet mutatta: 2 holdon alul 4; 2-5 hold között 15; 5-8 hold között 20; 8-15 hold között 4 jobbágygazdaság. A nemesi birtokosok száma 23.

Lecsmér Kémerhez hasonlóan a 19. század végéig a Szilágyság egyik legelzártabb települése volt. A Margitta-Szilágysomlyó közötti vasút megépítésével került elsősorban Berettyószéplak és Margitta vonzáskörébe.

Gazdasági szempontból Lecsmér inkább szőlőművelésével tűnik ki. A 14. század elején már intenzív szőlőtermesztés folyt a falut keletről határoló napsugaras domboldalakon. Az 1820-as összeírásokból megtudjuk, hogy a gabona és a kender mellett borból is tizedet adtak. A falunak szabad kocsmáitatása volt egész évben. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztika adatai szerint mezőgazdasági összterületének 8,2%-át alkotta a szőlővel beültetett terület, a legmagasabb a Berettyó-felvidéken. Jelenleg 153 pince szolgálja a szőlőhegyek (Szakadás, Porostető, Szurduk, Hegyalja) nemes nedűjének tárolását.
A szőlőművelés mellett jelentős jövedelmi forrás a gyümölcstermesztés. Kajszi termelése szerte a Szilágyságban ismeretes.

Az 1138 holdat kitevő földterületének egyharmadán szántóföldi növénytermesztés folyik (búza, árpa, kukorica). 1820-ban feljegyezték, hogy a búza hozama, annak ellenére, hogy a falu lapályosabb részein jó gabonatermő területek vannak, az elvetett mag 4,25-szörösét adja.

A reformáció tanai korán tért hódítottak Lecsméren. Korábbi temploma már 1311 óta ismeretes. Egy akkor végrehajtott határkijelölés alkalmával került szóba Dédács és Lecsmér közös temploma: „a templomtól a szőlőig tart a határ". Református egyháza a 17. század elején a szomszédos Ipphez tartozott. Legkorábbi kegyszere egy úrasztali pohár, melyet „Lecsméri István csináltatott Isten tiszteletére 1631-ben".
Lecsmér is a korán baptizált szilágysági községek közé tartozik.

A 16. század közepén az előretörő reformáció a nép iskoláztatását is célul tűzte ki. Az oktatás kezdetei - bár erre írásos adatot nem találtunk - Lecsméren is a 17. századig nyúlnak vissza. 1771-ben egy Széplakról származó tanítóról, Szemerjai Józsefről tudunk, aki nem sokáig tartózkodhatott Lecsméren, mert hamarosan kitiltják az egyházközségből.

A felekezeti oktatás állami népiskolává való átszervezése itt is a múlt század végén következett be. Egytantermű iskolája is ekkor épült. 1947-ben még 120 tanuló látogatta a lecsméri iskolát alsó és felső tagozaton.

Lecsmér aprófalvas település. Ha az 1910,1920,1941,1992-es évek népszámlálási adatait követjük, megállapíthatjuk, hogy e század folyamán népességszáma és annak nemzetiségi összetétele nem, vagy alig változott. Az össznépesség 470-490 fő között, s ezen belül a magyarság arányszáma 77-81% között váltakozott. 

Hivatkozások

Épített örökség

Lecsméri református templom
1311-ben római katolikus templom állt. Lecsmér evang. református gyülekezete 1627-ig Ipphoz tartozott. Ezután külön lelkészt tartott.

Lecsmér (Leşmir)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.