Magyargoroszló (Guruslău)

Sok kis tövisháti falutól eltérően Magyargoroszlóra nem jellemző az elöregedés.

Magyargoroszló a mai Szilágy megye északi részén, a Zilah-Sarmaság közötti műúttól 3 km-re jobbra, Zilahtól 15 km-re helyezkedik el, a Tövishát tájegység egyik jellegzetes települése.

Közigazgatásilag Szilágypanittal, Bádonnal, Diósaddal, Magyarbaksával együtt Haraklány községhez tartozik. Területe északon Mocsolyával és Kusalyjal, keleten Diósaddal, délen Haraklánnyal, nyugaton Bádonnal, Perecsennel és Ballával határos.

A falu egy szűk völgyben, a Rózsából eredő patak két partjára épült, majd egy utcája felkapaszkodik a Csorgódomb irányába. 

Története

Szilágy megyében három település is szerepel Goroszló néven. Két Goroszló a Szamos völgyében, Zsibótól északra található, ezek: Nagygoroszló és Kisgoroszló, mindkettő románok lakta település. A fennmaradt írott dokumentumokban még szerepel egy negyedik Goroszló is, Kismagyargoroszló, amely az idők folyamán eltűnt, csak feltételezett helyét ismerjük.

Magyargoroszló neve személynévi eredetű (Goroszló), magyaros névadással keletkezett. Nevének változatai: 1473 Borosló, 1475 Goroszlófalva, 1481 Boroszló, 1584 Guruzló, 1601 Goroslau, 1760 Magyargoroszló, megkülönböztetésül a Szamos menti két azonos nevű falutól és az azóta eltűnt Kismagyargoroszlótól.

Magyargoroszló birtoklásáért az évszázadok során állandó versengés folyt a nagybirtokosok között. 1445-ben Somlyóhoz tartozott, 1454-ben János, váradi püspök és társai: Peterdi János, Radványi Tamás, Dendelegi Bernát és Bályoki Szilveszter jogtalanul elfoglalják a Bánffyak, Chahali János és Kusalyi Jakcs goroszlói birtokát.

1475-ben Goroszló a váradi püspök vett részbirtoka, Vitéz János szerezte. 1523-ban Csetneki Ferenc és Bánffy Gáspár kapta ezt a Goroszlót és a hozzátartozó birtokokat.

1584-ben Guruzló birtoklevelét átadják Bánffy Boldizsárnak, Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából, 1648-ban Rákóczi György Báthory Zsófiának ajándékozza.

1724-ben a goroszlói birtokon Bánffy György, Zsigmond, László és Kristóf osztozkodtak. 1795-ben a kincstár Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
Sajnos, a jobbágyokról kevesebb adat maradt fenn. Csak peres ügyekben szerepelnek név szerint. Goroszlóról 1519-ben Fábián Benedek, a Csetneki Ferenc jobbágya jelen van, amikor a kisdobai Szabó Tamás fiának átadják a Nagy- és Kisdobán és Adon lévő részjószágokat.

1553-ban Goroszlón 18 kapu után fizettek adót a somlyai Báthory András jobbágyai. Ugyanakkor feljegyeztek egy bírót, 22 szegényt, 12 szervitort és 28 új házat. 1630-ban Báthory András 28 jobbágyán kívül még két nemes ember is volt a faluban, Herhely János és Asztalos Mihály. Puszta telket ötvennél is többet találtak.

1720-ban két nemes és nyolc jobbágy, összesen tíz háztartás fizet adót, amiből nyolc magyar, román kettő. Ekkor lakosainak száma 90, amiből 72 magyar és 18 román. Ugyanakkor szántója 118 köböl, rétje 78 kaszás és 28 kapás szőlője van.

1786-ban 40 jobbágycsalád és 83 zsellér, 1820-ban 65 jobbágycsalád van a faluban, akikből 19-en hetente 4 napi, és 46-on hetente 4-6 napi robottal kötelesek szolgálni.

Az 1601-es esztendő gyászos év volt a falu számára, ami mind a mai napig meghatározta a falu fejlődését. Basta és Vitéz Mihály seregei a Zilah-patak mentén Zilah felé vonultak. Báthory Zsigmond csapatával a falu alatt elterülő téren útját állja a számbelileg nagyobb csapatnak, és a csatában vereséget szenved. Basta és Mihály zsoldosai felgyújtják és földig rombolják a falut. A lakosság egy része elmenekül, más része áldozatul esik az öldöklésnek. A megmenekültek új, biztonságosabbnak vélt helyen építik fel a települést, ahol most is található. Basta a csatatértől keletre eső dombon végeztette ki a fogságba esett ellenséges katonákat. 60 akasztófát állíttatott, ezért ezt a határrészt a nép ma is Hatvanfának nevezi.
A csata emlékére 1928-ban a Csipkésdombon egy 10 méter magas emlékművet építettek, amelyet 1941-ben az akkori magyar hatóságok leromboltak. 1976-ban egy impozánsabb emlékművet emeltek a régi helyén, Victor Gaga szobrászművész tervei alapján.

A régi templom alapjait a 19. században kiásták, de azóta az is eltűnt. A régi falu helyét ma Pusztának, a csata helyét Térnek (Csatatérnek) nevezik. Az új falu számára 1630-ban templomot is építenek, valószínűleg fából.

A falut, alighogy kiheveri a nagy pusztulást, újabb csapás éri. A tatárjárás idején egy portyázó sereg több más tövisháti településsel együtt Magyargoroszlót is feldúlja, a lakosság többségét rabságba hurcolja, köztük Beregszászi Pál lelkészt is, aki a rabságból való megszabadulása után, 1696-ban Lőcsén így emlékezik a Keserves sírással zokogó históriában: "Ötödnapiglan ott csavargának Szilágyországában, De legelőször Goroszlón vettek bé kalodába."

Akik idejében észlelték a veszedelmet, az előre elkészített búvóhelyre menekültek. Ez a búvóhely a falutól nyugatra, a Csorgódomb oldalába vájt barlangszerű menedék volt. A mai lakosság Tatárlyuk néven ismeri ezt a helyet, amely az idők során beomlott, ma már csak egy mélyedés jelzi a helyét.

A Rákóczi-féle szabadságharcban a falu újból elpusztul. A sorozatos pusztulás, a lakosság többszöri megtizedelése rányomta a bélyegét a falu fejlődésére. A lakosság és a munkaerő pótlására az akkori földbirtokosok más vidékekről hoztak be új telepeseket, ekkor jelentek meg a faluban az első román családok is.

1895-ben gazdaságainak száma 225, területe 3060 katasztrális hold, amiből 1253 szántó, 659 legelő, 449 rét, 294 erdő, 112 szőlő, 31 kert és 262 terméketlen.

1910-ben lakosainak száma 796. 1924-ben a falu lakosainak száma 587, ebből magyar 425, román 159, izraelita 3, a házak száma 174, területe 3097 katasztrális hold.
1992-ben Magyargoroszló lakosainak száma 644, ebből magyar 566, román 78. Felekezeti megoszlásuk szerint református 458, baptista 109, ortodox 74, görög katolikus 3.

A falunak egyházi iskolája 1773-tól volt. Bánffy Ferenc és Bánffy Mihály akkori birtokosok elrendelték az iskola alapítását, megszabták a helyét az épületnek, amelyet 1972-ben bontottak le, és a helyére szövetkezeti boltot építettek.

Ugyanakkor megszabták a rektor fizetését is, amely állt: minden gazdától egy fél véka búza, fél veder bor, temetéstől éneklésért négy garas, gyermek tanításáért évente négy garas, egy véka málé, egy szekér fa és egy csirke, a kiskátét tanuló gyerekért nyolc garas, egy véka málé, hat szekér fa és egy csirke. Ezenkívül az eklézsia elvetett egy köböl búzát és fél véka málét.

Az állami iskola 1895-ben indult, épülete ma is megvan az iskola udvarán. Ez párhuzamosan működött a felekezeti iskolával. Ide főleg a más valláson levők, valamint a szegényebb református szülők gyerekei jártak. A pásztorok, mezőőrök, napszámos családok gyermekei voltak ezek, akik nem tudták megfizetni a felekezeti oktatás tandíját.
Az állami iskola első igazgató-tanítója Dobai László volt. Később sűrűn váltogatták egymást a tanítók, főleg 1919 után, amikor is az állami iskola tanítási nyelve a román lett. 1948-ban államosították a felekezeti iskolát. Külön román és külön magyar elemi iskola működött a községben.
1960-ban beindult az V-VII, majd 1964-ben az V-VIII. osztályos oktatás magyar nyelven. 1969-től az V-VIII. osztályos tanulók román nyelven folytathatják tanulmányaikat szülőfalujukban. 1971-ben újraindul a magyar nyelvű V. osztály, majd 1973-tól az oktatás ismét román nyelven folyik, holott a magyar anyanyelvű gyerekek voltak többségben. 1977-től a létszámcsökkenés miatt megszűnik az V-VIII. osztály. Az elemi szintű oktatás két magyar és egy román tanerővel folytatódik. 1995-tól újraindul az V. osztály magyar nyelven. A közbeeső időszakban a tanulók a haraklányi, zilahi vagy a diósadi iskolákba járhattak.

A falu határa Diósadtól Perecsenig kelet-nyugat irányban hosszan elnyúlik. A falu nyugati részén levő dombok szőlővel és gyümölcsfákkal vannak beültetve. A szőlőtelepítésben nagy érdeme volt Futó István technikusnak, aki Csombordon végezte a szőlészeti szakiskolát.

A helységben az utóbbi 50 évben a hagyományok kiveszőben vannak. Lakosai már nem járnak népviseletben. Az asszonyok még szőnek abroszokat, kendőket, de egyre ritkábban. A népszokások csak a lakodalmak, keresztelők és temetések alkalmával elevenednek fel. A lakodalmakba még mindig két-három, sőt négy kisvőfi is hívogat. Erre a célra a lányok díszes vőfipálcákat kötnek. A lakodalmi szokások (búcsúztató, beköszöntő, rigmus) hasonlítanak a többi tövisháti faluban kialakult és még élő szokásokhoz.

Hivatkozások

Források

Dani József: Magyargoroszló, 419-424. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Magyargoroszlói református templom
1630-ban a faluban fatemplomot építenek. 1653-ban partialis zsinatot tartanak itt.
Magyargoroszlói ortdox templom
Magyargoroszlói baptista imaház

Magyargoroszló (Guruslău)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.