Menyő (Mineu)

Menyő (Mineu)

Tövisháthoz tartozó település a Szilágy patak mentén, 30 kilométerre Zilahtól 10 kilométerre Szilágycsehtől. Eldugott, meredek dombok közé való bezártságával elrejtett falu.

 A hagyomány szerint a település valamikor a dombon volt, nem a völgykatlanban, de amikor jöttek a tatárok, védettebb helyre kellett menekülni. 1343-1350 között fakápolnája volt a településnek, amely még 1470-ben is állott a cinteremmel együtt. Menyő nevét országszerte és határon túl ismertté tette, hogy a temesvári református lelkészt, Tőkés Lászlót hurcolták a félreeső tövisháti faluba 1989 decemberének második felében.

Menyő falu az 57 négyzetkilométeren elterülő Szilágyszeg községhez tartozó, Zilahtól északra található vegyes lakosságú kis település. Zilahról Szilágycseh felé országúton lehet megközelíteni, Szilágyszegtől nyugatnak térve egy órányi járásra, ugyanis nincs autóbuszjárata, a legközelebbi vasútállomás Szilágycseh.

Etimológiája

A falu neve magyar személynévből ered. Nevéhez helyi monda is fűződik, ezt Nagy Sándorné Marcella mesélte 1990-ben. Az akkor hetven éves idős asszony szerint Menyő azt jelenti, hogy „menedék, menedékhely. Az idősek úgy mesélték, hogy a falu valamikor odébb volt, valahol arra a dombon, nem itt a völgykatlanban, de aztán jöttek a tatárok és el kellett menekülni védettebb helyre. Itt nagy erdőség borított akkor mindent, jól el lehetett bújni". Petri Mór monográfiája sorrendben a következő névalakokat sorolja: Menye, Menew, Meney (1435), Menő (1464), Menyeo (1519), Meniö (1618).

 

Története

Menyő a környező tövisháti falvakhoz hasonlóan Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott a már eltűnt Sándorháza településsel együtt.

Petri Mór jegyezte fel, hogy Sándorháza a menyői egyház filiáléja volt, és helyét Menyő és Szilágyszeg közé helyezi. Állítását bizonyítani látszik az, hogy mindmáig a jelzett övezetben egy határrész a Sándorháza nevet viseli. Sándorháza 1401-ben a Jakcsok birtoka volt, s a falut földig lerombolták Basta csapatai.

Menyő birtokosairól már a 14. századtól származó adatok jegyezték fel, hogy 1330-ban Ugrin fia István, a János fia Péter, Pottljo Tamás és László, a Miklós fia birtoka, s azok követeléssel éltek Márton gróf, dévai várnagy ellen sikertelenül.

Akárcsak a tövisháti falvak esetében a középkor birtokperekkel terhelt időszak, állandó viták és perek, vizsgálatok sora zajlott le, miközben vajda, király és fejedelmek birtokot adományoztak, illetve birtokosokat erősítettek meg adományleveleikben.

Kisnemesi falu volt. A kuruc korban az 1705-ben történt nemesi összeíráskor menyői nemesek Fodor Zsigmond, Dobai András, Szabó Miklós, Kis György, Fazekas Gergely, Fazekas Mihály. Úgyszintén a 19. századelőn több mint húsz helybeli nemesről tudtak, 1805-ben összeírtak 28 fegyverfogható adómentes és 27 fegyverfogható adózó nemest.
Az egykori kisnemes családnevek találhatók meg napjainkban, gyakori a Vasvári név, e név viselője a Tövisháton biztosan menyői.

A nagy kiterjedésű határral bíró falu lakossága többnyire ezer lélek alatti volt az ismert lakosság összeírási adatok szerint. 1890-ben a 887 lakosból 405 volt a magyar, 474 román, összeírtak két németet és hat mást, nemzetiségi megnevezés nélkül.

Tóth Sámuel, az egyetemes névtár szerzője szerint a falunak anyakönyve volt 1748-ban. Lényeges demográfiai változásról Sámi Béla sem tájékoztat, 1924-ben ugyanis a 930 lakosból román 473, magyar 434, zsidó 23. A volt megyei tanács kimutatása szerint 1970-ben Szilágyszeg lakossága 3934 lélek volt, s ebből 22% Menyő lakossága, a számszerű adat megjelölése nélkül, úgyszintén nincs utalás a nemzetiségi összetételre sem, annyit tudni, hogy Menyőn 242 ház volt. A két világháború közötti birtokosok leszármazottai sincsenek már a faluban.

Nem változott századunk utolsó évtizedére sem a lakosság aránya, így az 1992. évi népszámláláskor 228 román, 195 magyar és 1 más nemzetiségű, a románok ortodoxok, a magyarok reformátusok.

Egyházáról a 14. század első feléből származó adat 1343-ban a Menyőn szolgáló Szilágyi János nevű papról tud. A vallási viszonyokra jellemzően katolikus vidék volt, s erre bizonyság műemlék temploma. Ám az is igaz, hogy a vidékre jellemző volt, hogy korán hatott a reformáció, és áttértek a református hitre Derecskéi Demeter, Batizi András és Dévai Bíró Mátyás hitterjesztő tevékenysége eredményeként.

A román lakosság görögkeleti, ám a Mária Terézia korában a Tövishátra telepítettek vallása görög katolikus volt 1948-ig.

A felekezeti oktatás létezését tanúsító adatot 1648-ból említ Petri Mór, tehát igen korán létezett oktatás a faluban, ugyanis akkor az iskolamesternek járt a lelkipásztori dézsmából minden száz kalangyából négy kalangya búza és öt pénz. Állami iskolája volt a századfordulón két tanteremmel, azt az egy-egy tantermes református és görög katolikus elemi iskolák beolvasztásával létesítették. Az 1970-’80-as években megkezdett új iskolaépületet nem sikerült befejezni, a hatalom húzta-halasztotta, hiszen Menyő a falurombolás időszakában a megszüntetendő falvak listáján szerepelt.

Gyakorlatilag abban az időszakban már építési engedélyt sem adtak a családi házat építeni óhajtó helybelieknek. Művelődési háza sem járt jobban, a kilencvenes évek közepén az ajtóktól, ablakoktól megfosztott épületen az időjárás viszontagságai végezték el a végső rombolást.

Az idősebbek szerint Menyő határa a Zilahéval vetekedik, azt szemléltetve említették: „egy nap sem lett volna elég, hogy bejárja az ember".

A fő gazdálkodási ágazat a növénytermesztés volt, ám birtokosai a két háború között az árutermelés igényeinek megfelelően a szarvasmarha- és juhtenyésztésnek valamint a gyümölcstermesztésnek fordítottak jelentősebb figyelmet.

A kollektivizálás Menyőt sem kerülte el, s 1970-ig önálló termelőszövetkezete volt, s főleg búzát és kukoricát termesztettek. Korán egyesítették a szilágyszegi szövetkezettel, s az övezetben híresek voltak gyenge gazdálkodásukról, az állattenyésztésben is a legalacsonyabb megyei hozamot jegyezték. A szövetkezetesítést követően sokan előbb Nagybánya irányába mentek munkát keresni, később Zilahon telepedtek meg, ugyanis az építőtelepeken kívül a gumiabroncsgyár és csapgyár nyújtott munkát a 70-es, 80-as évek fiatal és középkorú nemzedékének. A falu lakossága elöregedő tendenciát mutat.
A földművelés ismeretének eltűnésével egy időben többnyire a hagyományok is eltűntek; művelődési élete nincs a falunak, a népviseletet már rég levetették.

Menyő a falurombolás időszakában a megszüntetendő falvak listáján szerepelt.

Hivatkozások

Források

Fejér László: Menyő, 429-432. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Menyői református templom
Menyői református templom Csúcsíves középkori temploma reneszánsz portállal, alapjában gót stílusú templom, vörös márvány kapuja már renaissance stílusban épült 1514-ben.
Menyői harangláb
Menyői harangláb A tölgyfából épített harangláb építésének ideje kb.1500. A harangláb összeillesztéséhez nem vas, hanem faszegeket használtak.

Menyő (Mineu)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.