Ráton (Ratin)

Ráton (Ratin)

Ráton a Szilágynagyfalu és Kraszna között húzódó Hosszúaszói völgyben fekvő kisközség.

A falu a Nagy- és a Kis-hegy, valamint a Figura, Cseres, Bigecs, Bükk, szántókkal, kaszálókkal, erdőkkel borított dombok között, a Martóca-patak völgyében települt. A patak a Szilágybagos felől érkező Szilvavölgyi- (Púpos), Rátoni- és a Hosszúaszói-patak egyesüléséből jön létre és a varsolci víztárolóba torkollik.
A falut északról határoló agyagos-homokos domboldalon gyakoriak a földcsuszamlások. A környező dombokról felhőszakadáskor lesiető vízerek gyakran elöntik a Martóca völgytalpát, ezért a falu népe a korábbi települési helyéről (Alsó út), a falut délről határoló dombok lejtőire, a mai Főút mentére települt át.

Etimológiája

A falu első okleveles említése 1259-ből való Rathon néven. Nevének további változatai: Rathuyn (1341), Rathan (1449), Ráthon (1551), Ráton (1584), Ratony (1656). Kiss Lajos szerint a település neve puszta személynévből, a német Ratwin-ból keletkezett magyar névadással. A falun átfolyó Martóca neve szláv eredetű lehet, s bizonyítja, hogy az itt letelepült magyarság szláv népelemekkel találkozott.

Története

Egy középkori oklevél Bagos, Nagyfalu és Hosszúaszó szomszédságában egy Mogyoród (1341: Monorod) nevű birtokról tesz említést. Ez a birtok, mely a Nagyfaluban letelepült Bánffyaké (Dénes báné) volt, később Ráton határába olvadt be, s mint helynév - Belső és Külső Mogyoród - ma is ismert. Ugyanez az oklevél Rátont is birtokként Bagos, Mogyoród, Somlyó és Nagyfalu szomszédságában említi.

Ráton a 16. század végéig a Rátoni család birtoka. Egy 1546-ban keltezett okirat szerint Adorjáni Rathony György rátoni birtokrészét tiszta szeretetből testvéreinek, néhai Pál Bertalan fia Rathony Miklósnak és Istvánnak adja azzal a megkötéssel, hogy haláluk után visszaszálljon reá vagy utódaira. A család kihalása után Ráton birtoka a Dobaiak, Spácaiak, Majádiak kezébe kerül, majd 1584-ben a váradi káptalan Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából Ráton birtokot átírja losonci Bánffy Boldizsárnak. További birtokosai a Nagy és a Gencsi család. 1755-ben Rátonban összeírják ama javakat, amelyek Gencsi Zsigmondot és Keczeli Györgyné Gencsi Erzsébetet illetik.

Ráton kuriális község volt, ami azt jelenti, hogy a falu lakosságának többségét a kurialisták vagy egytelkes nemesek (nobiles unius sessionis) alkották.

Az 1725. évi összeírás szerint a faluban 46 kisnemes volt, de mellettük jelentős számban éltek jobbágyok és zsellérek is. A kisnemeseknek nem volt jobbágyuk, telkük és néhány holdas birtokuk nemesi birtoknak számított és adómentes volt. Házaikat nemesi kúriának tekintették, de alig különböztek a jobbágyházaktól. A kisnemesek a 17-18. századi nemesítések során emelkedtek fel a nemesi rendbe.

1808-ban 90 nemesi birtokos volt a faluban (Nagy, Szabó, Boda, Borbély, Jakó, Birtalan, Domokos, Luka, Filep, Balog, Aracsi, Kovács, Bréda, Pap, Hajdú).

A jobbágyfelszabadítás után túlnyomó többségük elparasztosodott, elszegényedett. Utódaik (Papp, Luka, Birtalan, Nagy, Jakó) ma is élnek a faluban.

A szájhagyomány szerint a katolicizmus századaiban Rátonban a barátpapoknak kolostoruk volt a község Nagygödör nevű határrészén.

A község Kraszna népével együtt reformálódott már az 1520-as évek végén. Önálló egyházközsége azonban csak a 17. század közepe táján alakult meg, addig a szomszédos Kraszna filiája volt. János Zsigmond fejedelemsége idején Dávid Ferenc, az unitárius hit terjesztője megpróbálta a rátoniakat az unitárius vallásra téríteni, amely részben sikerült is, úgy, hogy Rátonnak 1646 előtt unitárius egyháza is volt.

1890-ben a falunak mindössze 366 lakosa volt. Lényegesebb népességszaporulat 1910-től áll be, amikor már eléri az 547 főt. Az 1940-es évekig lélekszáma nem sokat változik, 1942-ben tetőzik, amikor 630 fő, majd fokozatosan csökken.

Az 1992. évi népszámláláskor a faluban csak 410 személyt írtak össze. Ebből magyar 257 (57,8%), román 153. Vallási megoszlása: református 182, görögkeleti 153, baptista 35, adventista 35, egyéb 5.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt Ráton népességének jelentős része egyházi és kurtanemes. Az 1820. évi összeíráskor 10 iparos (csizmadiák, asztalosok, kerékgyártók, pintérek) volt a faluban, akik többnyire a helyi szükségleteket elégítették ki.

A jobbágyfelszabadulást követően azonban Ráton lakosságának megélhetését többnyire a mezőgazdaság biztosította és biztosítja ma is. A századforduló tájékán a falu összterülete megközelítette az 1300 holdat: szántó 524, erdő 448, rét 122, legelő 50, szőlő 18, egyéb 126. A szántón, amely az összterületnek még a felét sem tette ki, főleg kenyérgabonát termesztettek. Szőlőművelése nem rendelkezett olyan hagyományokkal, mint a szomszédos községekben.

A szőlővel beültetett terület az összterületnek az 1,4%-át tette ki, s főleg a Nagy- és Kis-hegyen, valamint Bigecsen termesztették. Az állattenyésztés alapját a kiterjedt nedves rétek és legelők vetették meg. A faluban jelentős a gyümölcstermesztés is. Ami a falu népesedési viszonyait illeti, a lakossága egyre fogy, egy elöregedő falu képe bontakozik ki előttünk.

Ráton viszonylag zárt faluközösség. Ennek ellenére népi hagyományaiból mára szinte semmit sem őrzött meg. A karácsonyi ünnepkör népszokásaiból a betlehemes játékokat, kántálásokat kell kiemelnünk, melyek a 40-es évekig még szokásban voltak. A farsangi ünnepkör is gazdag volt szokáshagyományokban (fonóházi szokások). Népviseletére, népi építészetére mindenképpen Kraszna volt hatással.

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Ráton, 448-450. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Rátoni református templom
A falu népe az 1520-as évek végén reformálódott. A község legrégibb templomát a "kocikertben" építették fából. Ez talpakra épített fatorony volt.

Ráton (Ratin)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.