Somlyóújlak (Uileacu Şimleului)

Somlyóújlak (Uileacu Şimleului)

E kis népességű falu Árpád-kori műemléktemplomáról ismert.

Közvetlenül a Kraszna somlyócsehi áttörése után következő völgytágulatban, melyet délről a Magura Ősi sziklatömbje, északról pedig a meredeken leszakadó Sutak-hegy határol, települt a vidék egyik legősibb falva, Somlyóújlak. Somlyóújlak a Nagykároly, illetve Szatmárnémeti felé vezető út mentén, Szilágysomlyótól 13 km-re, a Kraszna bal partján fekvő kisközség. Határában torkollik a Krasznába Kerestelek irányából érkező és az oklevelekben már a 13. században említett Vidonya-patak.
 

Etimológiája

A falu neve - Újlak - az új melléknév és az udvarház, lakóhely, otthon jelentésű főnév összetétele. Az Újlak, Széplak helynevek országszerte főnemesi udvarházat jelentenek a 11-12. században, tehát a falu ősi honfoglalásként szerzett birtok, bizonyára egyik legkorábbi alapítású települése a Kraszna mentének.

Somlyóújlakot egy 1259. június 10-én kelt királyi oklevél említi először. Petri Mór szerint 1281 táján Újlakot Meggyesi Miklós a Sudak családnak adományozza. Későbbi elnevezése (Sutakújlak) e birtokos családtól ered.

A 14. század végétől kezdve már bővült névalakokkal találkozunk: Sudakwylak (1388), Suthakfal-va (1444), Swthakwylak (1476), Sutakújlak (1493). A Somlyóújlak elnevezés az egyház tulajdonában levő ónkannán fordul elő: Somlio Vjlak.

A tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyvében az 1673. szeptember 30-án tartott diószegi közzsinat részvevői között így tűnik fel az újlaki lelkipásztor: Paulus Vaczi Somlyó Ujlakinum. Az előtagjában szereplő Somlyó a Szilágysomlyóval való közeli szomszédságra utal, később lassan kiszorított minden más alakot.

Története

 A vidék kiváló természeti adottságait - a Magura védelmet nyújtó erdőségei, a völgy nádasai, a vizek és lápok gazdag állatvilága - felismerték az ideérkező honfoglalók, és megtelepedésre alkalmasnak találták.

A falu nem a Kraszna árvizektől veszélyeztetett völgysíkján, hanem a Templom-domb, valamint a Kis- és Belső-mező oldalán települt. A faluhoz tartozik a Kraszna jobb partján, a vasútállomással szemben épült, 10-11 házból álló Ellefalu is.

Valamikor a Somlyóaljának is nevezett völgytágulat, a Sutak-hegy közelében feküdt Szoros (1448: Zoros) nevű, néhány portából álló birtok, melyet korábban Suták István, később a Báthoryak bírtak. 1703 óta puszta és csak a jelen század elején népesült be újra. Ma Hídvéghez tartozik, néhány házból áll, románok lakják.

A tatárjárást követően a falu a Csolt-Watha nemzetség részbirtokaként a somlyói uradalomhoz tartozott. 1258-ban a Wathák e részbirtokukat a Rátót nembeli Roland nádornak és a Pók nembeli Móricnak, a Dunántúlon is birtokos királyi udvarbírónak, a későbbi tárnokmesternek adták el.

A falu birtoklástörténetében fontos időpont 1351, amikor Báthory Lászlóné, a Pók nembeli Meggyesi Anna leánynegyed fejében kapta a Somlyóhoz tartozó Újlak birtokot, a Kraszna melletti Somlyóvárat és a hozzá tartozó öt falut (Hídvég, Győrtelek, Somlyócsehi, Szécs, Badacsony).

A 15. század folyamán Újlak a Suták István és Suták János birtoka, majd 1486-ban Mátyás király Bélteki Drágffy Bertalannak adományozta, de úgy látszik, nem sokáig birtokolta, mert 1487-tól újra a Báthory, majd a Bánffy család tulajdona. 1755-tól Sutakújlakon Gencsi Zsigmondot és Gencsi Erzsébetet illető javakat írtak össze.

Az 1725-ös összeírásból tudjuk, hogy a falut jobbágyok (14 család) és zsellérek (11 család) lakják. Összlakossága ekkor 143 fő. A falu egyéb jobbágyszolgáltatásai közé tartozott a só szállítása Désaknáról Somlyóra.

A történelem viharait többször átélt Somlyóújlak a Kraszna mente kis népességű falvai közé tartozik. Az 1553-as tizedjegyzék szerint Sutakújlakon volt 5 adófizető egész jobbágyporta, adót nem fizető: bíró 1, szegény 10, servitor 4. Ebből következően népessége ekkor mintegy 45-50 fő lehetett.

Az osztrák idők kezdetén Lompérttal együtt a lakatlan falvak között említik. Jelenlegi lakosságának alaprétege a 18. század folyamán visszaköltözött néhány jobbágy családból és főleg a bevándorolt idegen elemekből formálódott. Újratelepülése gyors ütemben történhetett, mert 1725-ben lakossága már megközelíti a 150 főt. Ettől az időtől kezdve népessége fokozatosan gyarapodik, a szabadságharc táján már eléri a 470 főt.

Gyorsabb lakosságnövekedést a múlt század utolsó és a jelen század első évtizedeiben tapasztalunk: 1890-ben 548; 1910-ben 680; 1930-ban 700 fő. Az 1992. évi népszámláláskor a faluban 516 lélek élt, ennek közel 83%-a magyar anyanyelvű, 17%-a pedig görögkeleti vallású román.

Források

Major  Miklós: Somylóújlak, 464-468. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Somylóújlak református temploma
Somylóújlak református temploma Somlyóújlak Árpád-kori templomának és egyházának történetéről forrásadatok hiányában alig tudunk valamit.

Személyiségek

Szilágyi Ferenc

Népi kultúra

Somlyóújlak (Uileacu Şimleului)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.