Szamosardó (Arduzel)

Szamosardó (Arduzel)

A Máramaros megyei Sülelmed községhez tartozik. 50 km-re Nagybányától, a Szamos bal partján, a Szilágysági dombok (Tövishát) peremén terül el. Neve királyi erdőóvók településére utal.

Etimológiája

A Szamos előtag (amit nem mindig használnak) a folyó mellékével kapcsolatos. Nevét Petri Mór is erdőóvó-erdő-Ardó formában származtatja, „A sylva zylah Ősei valának első lakosai".

Hajdan Nagy- és Kisardó. Ma csak Szamosardó. A falu nevének alakulása: 1334 - Ordo, 1405 - Ardó, Kysordó, 1470 - Kysordó, 1409 - Ardó, 1733 - Szilágy Ardó, 1854 - Ardó, Ardusel, 1913 - Szamosardó. Ardó Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott.

Története

Szamosardó a 15. és 16. században mint birtok vagy részbirtok gyakran cserél gazdát: Drágffyak, Jakcsok után Báthory György, majd Közép-Szolnoknak az erdélyi fejedelemséghez való tartozásával, János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta 1569-ben.

Az összeírásokból tudjuk, hogy a falut jobbágyok (medy coloni), szabadok (libertini), zsellérek (inquilini) lakják. Hajdan népes helység. Ezt a fizetett adó nagyságából is megállapíthatjuk. 1475 körül 53 f. 9 d. adót fizet.

A 17. század végén és a 18. elején a lakosság szinte teljesen kicserélődik. „A császári rend" beálltával a lakosság szétzüllött, csökkent az adókötelesek száma, a mezőgazdaság szegényes és kezdetleges. Mégis megindul lassan a fejlődés. Ha 1715-ben Ardón 10 jobbágyot írtak össze, 1720-ban már 8 jobbágyot, 7 zsellért, 1 taksást. Az összlakosság 1715-ben 90, míg 1720-ban 144.

Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint: 1784-87-ben 486 lakos 79 házban lakik. Egyházi anyakönyvei 1782-tól vannak meg.

A templom műemléknek nyilváníttatott 1955-ben.
Szamosardó mindvégig magyar település volt és maradt. 1715-ben 10 jobbágy közül 7 magyar és 3 román. Rá néhány évre 1720-ban 8 jobbágy, 7 zsellér és 1 taksás - mind magyar. Petri Mór idézett monográfiája 1733-ban 6 román családot tart számon, míg az 1847-es évben 1175 lakosból 14 római katolikus, 931 református és 230 görög katolikus. Ezek az adatok minden valószínűség szerint pontatlanok, ugyanis 1869-ben a falunak 598, 1880-ban 507, 1890-ben 538 lakosa volt.

Még az 1900-as népszámlálás is csupán 560 lakost tart számon, 482 magyart és 78 románt, 124 házat, amelyből 1 kőből, 7 sárból és 116 fából épült, 46 deszkával és zsindellyel fedett, 78 náddal és szalmával.

A 20. század két nagy világégése után az 1945-ös földreform során a nagybirtokok egy részét szétosztották a nincstelen vagy kevés földdel rendelkező földműveseknek, de az ardóiak csak egy részét kapták a kiosztott földnek. Osztottak itt földet sülelmedi és cikói parasztoknak is.

A falu magyar jellegét a román népszámlálások, statisztikai felmérések is igazolják. 1920-ban a falunak 622 lakosa van, amiből 526 magyar, 88 román, 6 zsidó és 2 más nemzetiségű. Az 1930-as népszámláláskor a falunak 699 lakosa van. Ebből 580 magyar, 78 román, 1 orosz, 10 zsidó. A legutóbbi, 1992-es népszámlálás adatai: 947 magyar és 42 román. A lakosság túlnyomó többsége, 848, református.

A múlt században már egytantermes iskolája volt. Az első 14 tanulót számláló iskolai névsor 1852-ből való. Jelenlegi formáját az iskola 1948-ban kapta, ami bentlakással egészült ki a környékbeli falvak magyar gyerekeinek, akik anyanyelvükön szándékoznak tanulni az V-VIII. osztályban.

Hivatkozások

Források

Vicsai János: Szamosardó, 474-476. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Szamosardói református templom
Szamosardói református templom Szamosardó temploma műemlék. Eredetileg római katolikus templom.
Szamosardó görög katolikus fatemplom
Szamosardó fatemplomát 1650-ben a Gardánfalvi görög-katolikusok építették.

Szamosardó (Arduzel)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.