Szilágybagos (Boghiş)

Szilágybagos (Boghiş)

Nagyobbik része a Berettyó, valamint a Jázi- és a Gyümölcsénesi-patak összefolyásánál elterülő lapályon települt, míg kisebbik része felnyúlik a folyót jobbról kísérő dombságra (Mái-hegy, Vén-hegy, Rózsa-hegy) is.

 A falun vezet át a Szilágysomlyót Csúcsával összekötő községi út. Az előbbitől 15, az utóbbi helységtől 38 km-re fekszik. A legközelebbi vasútállomástól (Szilágynagyfalu) 8 km távolságra van. Szilágybagos út menti település. A szájhagyomány szerint a falu ősi utcája a Diószegi (Varga) utca, mely valahol a közeli dombok oldalán lehetett. 1968-ig a szomszédos Szilágyborzással alkotott községet.

Etimológiája

Neve nem a latin pagus szóból ered, hanem puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév pedig lehetett szláv eredetű.

Története

Szilágybagos a Berettyó-felvidék egyik legkorábbi települése. Első írásos említése 1214-ből való villa Bogus néven. Ekkor már határjelekkel lezárt birtokon fekvő falu. Egy 1285. évi oklevélben poss. Bogus in C-u de Carazna-ként szerepel. Nevének további változatai: Bogus (1341), Bágos (1850), Szilágybagos (1882).

A magyarok megtelepedése idején területét még sűrű tölgyerdők borították. Lakatlan volt, „pásztorok fogtak fel egy-egy tisztást, ahol kunyhót vertek" - írja Petri Mór. Valószínű, hogy egy ilyen tisztáson telepedhettek le őseink. Egyébként egész területe erdőből irtatott.

Bagos krasznai várföld volt. 1214-ben a krasznai udvarbíró bagosi poroszlót küld ki megyebeli oroszokkal Váradra. Ez évben a krasznai esperes ugyanoda küldte az idevaló Micicut, aki kezeskedett egy ló eladásánál, de miután a lovat ellopták, Rufdo ura, Dursa megvádolta.

1263-ban V. István király Bagos falut, melyben krasznai várnépek, a vár alá tartozó hospesek, azaz telepesek laknak, Miskolc nembeli Ponyitnak adta érdemeiért, majd 1285-ben Ponyth bán fia Miklós cserébe adta a Borsod megyébe való Parasznyai nemeseknek, akik megfelezték. Ekkor Bagoshoz tartozott Monyoród is. 1341-ben Balog nembeli Szécsi tulajdonába kerül Hosszúaszóval és Monyoróddal együtt.

Lévén egykor mezőváros (oppidum Bogus), a 16. században különböző kiváltságokat kapott a Báthoryaktól. Debrecenbe és Nagyváradra történő sószállítás alkalmával a bagosiak „egy pénznél több vámot alig adtak". Szádeczky K. Lajos szerint a bagosi céhek (szűcsök) kiváltságlevelüket is Báthory Istvántól, Erdély fejedelmétől nyerték.

Bagos 1553-ban legnépesebb települése a Felső-Berettyó mentének. Ekkor 63 kapu után fizetett adót, az adózó kapuk száma szerint Nagyfalut is megelőzte.

A viszonylag békés időszakot eseményekben gazdag, de szomorú periódus követi. így, 1663-ban török-tatár martalócok dúlják fel a falut. A lakosság nagy többségét legyilkolták, a házakat felégették. A szájhagyomány szerint mindössze két ház maradt fenn. Az egyébként is gyér lakosságú falut kurucok, labancok pusztították a későbbiekben.

A falu sokat szenvedett az itt átvonuló hadak miatt. Főleg az itt elszállásolt katonák okoztak jelentős pusztításokat. 1708-ban Bagos még megmaradt lakossága „a nagy iga és nyomorúság miatt pusztán hagyta faluját és Magyarországra bujdosott". A pusztán maradt telkek száma ekkor 38 volt, a lakott telkeké pedig 44 és fél.

A szinte teljesen elnéptelenedett falut újra kellett telepíteni. A feljegyzések szerint a telepítés, beköltözés a szomszédos Hosszúaszóról (a Nagy és a Bertalan nemzetség), Bánffyhunyadról, Tövishátról, Nagybányáról és Désről történt. Feltehető azonban, hogy nyugati irányból, az Alföld felől (Szabolcs-Szatmár) is érkeztek telepesek. A beköltözöttek természetessen magukkal hozták származási helyük hagyományait, szokásait is, ennél fogva egy kulturálisan elég kevert, de etnikailag homogén népesség jött létre. Sok vonásban (tájszólás, népviselet, lakodalmi és temetkezési szokások) kissé eltér a Berettyó mente többi településeinek népétől.

A falu újranépesülése gyorsan megkezdődött, mert 1715-ben már 99 lélek élt a faluban. Magyar mind. Bagos paraszttársadalmát 1848-ig jobbágyok, zsellérek és nemesek alkották, de előfordultak kézműiparosok (szűcsök, kádárok) is.

A reformáció előtt Bagosnak katolikus parókiája volt. 1332-ben az egyetlen helység Kraszna vármegyében, melyet említenek a pápai tizedlajstromban. Egyházának akkori papja, István, 9 garas pápai tizedet fizetett.

A reformáció itteni elterjedése és meggyökeresedése a 16. század derekára tehető. Ősi templomának építési idejéről nem maradtak fenn adatok, csupán annyit tudunk, hogy a török időkben elpusztult templomot 1674-ben építik újjá. A templom még egy jó évszázadig szolgált Isten házaként, amikor megkezdték a jelenleg is álló új templom építését (1792-94).

Iskolája, templomához hasonlóan, a török-tatár dúláskor pusztult el. A falu oktatásügyi helyzetét csak a múlt század hetvenes éveitől kezdve lehet nyomon követni. Az 1868. évi népoktatási törvény (XXXVIII. tc.) kimondta a tankötelezettséget 6-12, illetve az ismétlő iskolában 15 éves korig. Ezt a törvényt érvényesítették Bagoson is.

A korábban felekezeti iskolaként működő oktatási intézmény a század végén népiskolává alakult át, és állami felügyelet alá került. Kéttantermes elemi iskoláját 1868-ban építették. 1897-ben óvoda is létesül a faluban. A község új, nyolc tantermes iskolája a 60-as évek végén épült.

A középkor folyamán Bagoson a fő megélhetési forrás az állattenyésztés mellett a szőlőművelés volt. Egy 1792. évi összeírásból tudjuk, hogy a falu vízmelléki területe igen „sovány, mert nagyobb része erdőkből irtatott és most is bokros, tsutkos".

A Berettyó völgyén lefolyó, gyakran megismétlődő áradások gátolták a gabonatermesztést. A falu keleti részén emelkedő, déli kitettségű dombság a szőlőművelésnek kedvezett. A falu népe „a szűk földek léte miatt inkább szőlejek hasznából" tartotta fenn magát. Borból tizedet adtak. Sokáig tilos volt más helységből Bagosra bort bevinni, mert ellenkező esetben nem tudták volna saját borukat értékesíteni.

Szilágybagoson ma is az alapvető foglalkozás a mezőgazdaság, ezen belül a gabonatermesztés és a szőlőművelés. Ezt egészíti ki az állattenyésztés.

A 20. század első négy évtizedében a lakosság számának alakulásában jelentősebb gyarapodást figyelhetünk meg. 1900-ban lakóinak száma elérte az 1188, 1910-ben az 1341, 1941-ben pedig az 1566 főt, míg a század második felében mintha megtorpanás állt volna be, alig van némi csökkenés, illetve emelkedés.

A legutóbbi népszámlálás 1537 lelket mutatott ki. A magyarság ma is abszolút többségben él a faluban. 1992-ben összlakosság 78,6 %-a magyar, 15,9 %-a cigány és 5,3 %-a román nemzetiségű.

Jelenleg Szilágynagyfaluhoz tartozik.

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Szilágybagos, 480-484. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Szilágybagos refromátus temploma
A reformáció előtt katolikus parókia volt.. A reformáció elterjedése és megerősödése a XVI.század derekára tehető.
Szilágybagosi Bánffy-kastély
Szilágybagosi Bánffy-kastély Az építés idejét a tetőzet egyik gerendáján olvasható felirat őrzi: Ec domus extuta anno domini 1719.

Személyiségek

Szabó Miklós
Birtalan József

Szilágybagos (Boghiş)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.