Szilágykövesd (Chieşd)

Szilágykövesd (Chieşd)

Tipikus tövisháti település, a megye északnyugati részén, Sarmaságtól 7 km-re található.

Fekvése festői, de előnyösnek nem mondható. A sarmasági szőlőhegy és pincesorok után a Kövesd magasa (379 m) dombot érintve, meglepő a táj hirtelen változása, a magasból alábukik a mély völgybe.
 

Etimológiája

A helység elnevezése: a köves szótő, helynévképző d-vel Kövesd.

Története

Szilágykövesd helyén vár állott, ennek nyomai ama három méter széles várfalak voltak, amelyekre a falu közepén átfutó völgyek találkozáspontján földforgatás alkalmával bukkantak 1894-ben.

E helyet a lakosság ma is Várköz néven ismeri. A kövesdi várhoz tartozott Mázsatelek és Szértelek. A helység, ahol a vár állott, két részből állt: Olahkewesd és Magyarkewesd. A falu első birtokosai a Sarmaságiak voltak, akik között állandó perlekedés folyt 1466 és 1487 között, örökösödés és vagyonelosztás miatt.

1453-ban a kövesdi jószághoz tartozó helységek kizárólag Sarmasági kézen voltak. 1549-ben Keowesden 4 kapu után adóztak. 1570-ben hosszú per kezdődött Sarmasági Anna és hat fiútestvére között, mert a női ág képviselőjeként a fiú leszármazottakkal egyenlő részt akart.

1594. szeptember 1-én Báthory Zsigmond fejedelem Sarmasági Istvánnak védelmet biztosít. 1616-ban Sarmasági Zsigmond Thurzó Györgyhöz fordul, kéri, járjon érdekében Bethlen Gábor fejedelemnél üldöztetése miatt. 1641-ben losonci Bánffy Zsuzsanna, született Sarmasági, eladta pénzszűkében Kövesd castellumot és birtokát gyerőmonostori Kemény Jánosnak.

1646-ban Kemény János Sarmasági Annától ezer forintért megvette az összes kövesdi uradalomhoz tartozó birtokát. 1647-ben, mint I. Rákóczi György generálisa, örök tulajdonul kapta a Közép-Szolnok vármegyei Kövesd birtok azon részeit, amelyek a fiúutód nélkül elhalt Sarmasági Györgyről maradtak, és a Sarmasági árvák gyámja lett.

1657-ben II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratába vezére, Kemény János összes fegyverforgató kövesdi jobbágyát magával vitte. A szerencsétlenül végződött hadjárat után Kemény katonáival együtt tatár fogságba esett, kövesdi jobbágyai mind egy szálig odavesztek. A magas váltságdíj árán szabadult generális szinte teljesen elnéptelenedett falut talált, a Maros felső folyása és a Meszes hegység vidékéről telepített ide jobbágyokat.

1660. december 24-én a tatár fogság után visszavonultan élő Kemény Jánost Erdély fejedelmévé választották. Kövesd ura nem sokáig tölthette be a fejedelmi méltóságot, mert elesett a Nagyszőlős melletti csatában. A fejedelem halála után fia, ifj. Kemény János elhanyagolta uradalmát.

1703-ban a birtokon 38 jobbágycsalád lakott. 1704-ben Kövesden is átvonultak Rabutin rác csapatai, felégetve a falut és környékét (a lakosság a Váka erdőbe menekült). II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá kövesdiek is jelentkeztek, így Márton Péter fia részt vett a vereséggel végződött zsibói ütközetben {1705. november 11). A néphagyomány szerint a visszavonuló fejedelem a Holmuri határrészen levő dombon ágyúkat állított fel, ez a magaslat Rákóczi dombja néven is ismeretes. A szabadságharc bukása után a település újra elnéptelenedett.

1715-ben lakosainak száma 72 (45 magyar, 27 román). Ezek közül 2 jobbágy és 6 zsellér fizetett adót. 1720 körül telepedtek be a tótok, akik a Fűpad pataka mellett délnyugatra Tótkövesd néven pár házból álló települést alapítottak. A tótok beolvadtak a helybeli román lakosságba. A Taut név viselőit a tót betelepülők utódainak tartja a hagyomány.

Az 1800-as évek elején a kövesdi magyar lakosság nagy része elvándorolt, főleg a szomszédos tövisháti falvakba, Szerbe, Bogdándra, Hadadba. 1805-ben Kövesden hűségesküt tett a Bessenyei és Mezei családok l-l tagja, valamint a Szentiványi család 2 tagja, akik közül l-l férfit lovasnak vettek fel.

1847-ben 398 lakosa volt. 1860 után hatalmas népszaporulat figyelhető meg, de nő a betelepülők száma is. 1890-ben 1140 lakosa van, magyar 202, román 935, zsidó 29, német 2; 937 görög katolikus, 188 református, 8 evangélikus, 6 unitárius, 29 izraelita.

1870 után a Kemény család mind kevesebbet tartózkodott Kövesden, a báró Kemény Árpád által épített új kastélyt 1900-ban az odalátogató Petri Mór már leromlott állapotban találta. A kövesdi lakosság megélhetési forrása a földművelés volt, a legtöbben béresként a bárói birtokon találtak munkát.

Nagy hagyománya volt a juhtenyésztésnek. Egy 1910-es feljegyzés szerint a sarmasági nagyvásárokon a legkeresettebbek a kövesdiek juhai voltak.
Az 1920-as népszámlálás szerint Kövesd a zilahi járáshoz tartozik, lakosainak száma 1446, román 1238, magyar 175, zsidó 33. A házak száma 306.

A háború után, főleg az ötvenes években sokan az ország nagy építőtelepein vagy a Zsil-völgyében kerestek munkát, annak ellenére, hogy 1929 után a sarmasági bányának kövesdi részlege is nyílott.

Hivatkozások

Források

Horváth József: Szilágykövesd, 506-508. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Szilágykövesd görög katolikus temploma
Szilágykövesd görög katolikus temploma Görög katolikus fatemploma 1796-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Szilágykövesdi református templom
1773-ban a kövesdi reformátusoknak már külön templomuk és papjuk volt.

Szilágykövesd (Chieşd)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.