Szilágypanit (Panic)

A település az Érek-patak völgyében épült (ma Nagy-pataknak nevezik), hosszan elnyúlva észak-dél irányban, peremei felkapaszkodva a körülötte koszorúként gyűrűző dombokra, a Zilah-Haraklány közötti műúttól 2 km-re balra, Zilahtól 8 km-re nyugatra helyezkedik el. Közigazgatásilag Magyarbaksával, Diósaddal, Magyargoroszlóval és Bádonnal együtt Haraklány községhez tartozik.
Határai, szomszédai: délen Egrespatak, délnyugaton Récse, nyugaton Varsók, északon Haraklány, keleten Mice és Zilah. A falu területének legnagyobb részét dombok borítják. A dombokat lombhullató erdők és legelők borítják. A lankás lejtőjű dombokon az erdőségek helyét gabonaföldek, gyümölcsösök és szőlőskertek foglalják el. A síkság, keskeny sáv formájában az Erek-patak mentén húzódik.

Etimológiája

A falu elnevezése személynévből ered, alapszava a szláv pán=úr szó. A Váradi Regestrumban Panyit fia Lénárd esküvel bizonyítja, hogy a Csízér nevű földet örökségként bírja. Nevének változatai: Panyit 1383, Panith 1429-1451, Panyt 1475, Pánit, Panyk 1549, Panyith 1570, Szilágy-Panit 1805. Az oklevelek hol Kraszna, hol pedig Közép-Szolnok, 1545 és 1549-ben Szatmár vármegyében, 1564-ben Hadad várának tartozékául említik. Szilágy vármegyébe Közép-Szolnokból kebelezték át az 1876. évi országos közigazgatási átszervezés során.

Története

A falu története a birtoklást illetőleg sok tekintetben összefügg a Csaholyiakkal. Pánit birtoklásáért állandó versengés és pereskedés folyt a nagybirtokosok között. 1383-ban Pánit Csaholyi Sebestyén birtoka, amikor a birtokban elkövetett jogtalanságokért vizsgálatot tartanak Récsei Balázs fia Antal ellen.

1543-ban Paniton a Bornemisza Boldizsár jobbágyait 4, a Körösi Ferencéit 5, a Csaholyi Farkaséit pedig 2 kapura becsülték. Találtak még a helységben a 11 kapuszámon kívül 3 bírót és 4 szegényt. 1549-ben 16 kaput, 2 bírót, 12 szegényt és 4 új házat találtak. 1715-ben 5 jobbágy és 3 taksás, összesen 8 háztartás fizetett adót, amiből 6 magyar és 2 román. Ekkor lakosainak száma 72, 54 magyar és 18 román.

Adózás céljaira összeírt szántóföld 48 köböl, rétje 11 kaszás és szőlője 11 kapás. 1720-ban 8 nemes, 13 jobbágy, 9 zsellér, 1 taksás, összesen 31 háztartás fizetett adót, 26 magyar és 5 román. Ugyanakkor szántója 345,5 köböl, rétje 114 kaszás és szőlője 30,5 kapás.

Az 1797-es nemesi felkelés hadi terveihez való hozzájárulásra Pánit községből összeírtak 3 földbirtokost (Orgován Ferenc, gr. Teleki Sámuel és Sándor), 13 kisebb birtokost, 2 saját telkén lakó egyházi adómentes nemest és 3 saját telkén lakó adózó nemest (Almási István, Beke Titusz ref. pap és Szigeti Tamás, ref. kántor).

1805-ben Paniton 8 adómentes és 64 adózó nemes van.
1847-ben Pánit lakosainak száma 294, magyar 230, román 64, református 220, római katolikus 10 és görög katolikus 64. 1890-ben a falunak 508 lakosa van, ebből 400 magyar, 106 román és 2 zsidó, református 398, római katolikus 2, görög katolikus 106 és izraelita 2, a házak száma 107.

1910-ben Szilágypanithoz tartozik Szódokhegy és az Uray fogadó, lakosainak száma 482, a község körjegyzői székhelye Egrespatak volt.

1920-ban a falu lakosainak száma 504, ebből magyar 390, román 94, izraelita 6, más nemzetiségű 14, területe 2193 katasztrális hold, 1977-ben a 897 lakosból magyar 741, román 131 és cigány 25, a házak száma 205; területe 1330 ha, amelyből belterület 35 ha. 1992-ben, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a falu állandó lakosainak száma 905, ebből magyar 759, román 126 és cigány 20. Református 709, baptista 36, ortodox 145, római katolikus 5, görög katolikus 2, adventista 7 és Jehova tanúja 1.

A 20. század első felében, 1937-ig a falu földterületének legnagyobb része Sebes László és Goger László birtoka és a falu elszegényedett rétege dolgozza meg földjeiket.

A falu lakossága földműveléssel, állattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkozott, az elszegényedett réteg pedig a zilahi szőlőhegyeken napszámoskodott. A kollektivizálás után a kollektív gazdaság szolgái maradtak. Zilah város iparosítása változást hoz a falu gazdasági életében. A fiatalok szakmát tanulnak és az iparban szakmunkásként dolgoznak, de nem hagyják el szülőfalujukat, hűen kitartanak és építkeznek.

A falu északi részén az 1980-as évek elején felépül a baromfitenyésztő-telep és a sertéshizlalda. A Cser-völgyében, a falu délkeleti határában pedig felépítettek egy nagy kapacitású salakgyűjtő medencét, amelybe Zilah hőközpontjának vízzel kevert fűtősalakját vezetik.

Az 1980-as években állami támogatással megépítik a betonutat, ami radikális változást hoz a falu életében, állandó buszjárattal köti össze Szilágypanitot Zilah várossal, és megszüntette azt a másfél órás fáradságos gyaloglást a Micetetőn át a városig, ahova az eladásra szánt termést és a tejet a hátukon cipelték a panitiak.

Egy márványtábla őrzi az emlékét azoknak a panitiaknak, akik a hazájukért vesztették életüket az I. világháborúban. A fennmaradt kegytárgyak közül a legrégibb az 1637-ból való úrasztali talpas ezüstpohár, amelyen a következő felírás van: Váradi Balogh Lászlóné Csináltatta Rákóczi Gorg Fejedelemségében (a pohár talpán) 1637 csináltatta Szilágban paniti Szent Egyházba.

Szilágypanitban is a második világháború után többen vették fel a baptista hitet, így a hetvenes évek végén szükségessé vált egy imaház építése, amelyet 1979-1980-ban fejeztek be.

Az iskola történetére vonatkozó adatok csak 1621-től vannak, ebben az évben „mindjárt illendő parochiát építettek s scholát erigálnak". Egy 1747-es keltezésű papi megállapodás előírta a pap és a rektor alkalmazását. Az iskola épületét és a rektor lakását az 1658-as tatárjárás idején egy portyázó sereg pusztította el, a falut is feldúlja, a lakosság többségét elhurcolja, miként Rabutin rácai 1703-ban, amikor megsemmisítik Zilah és Szilágysomlyó városokat is.

Az 1895/96-os iskolai évben a Sebes család által adományozott területen felépítik az egytantermes felekezeti iskolát és a kétszoba-konyhás tanítói lakást.

1919-ben a román állam egy rendelettel átveszi Deák István kisajátított lakását és azt állami iskolának nyilvánítja, az iskola tanítási nyelve a román lett, beindult a református felekezeti iskola is.

Az 1948-as tanügyi reform alkalmával államosították a felekezeti iskolát. Külön román és külön magyar I-IV. osztályos elemi iskola működött a községben, 1959-ben egyesül. A román állami iskola helyén a Deák-féle iskolában óvoda alakul.

A 20. század első felében, 1937-ig a falu földterületének legnagyobb része Sebes László és Goger László birtoka és a falu elszegényedett rétege dolgozza meg földjeiket. Goger László birtokát Katona Béla örökölte és 1937-ig gazdálkodik, amikor az állam kisajátítja a Goger-féle birtokot és megalakítja a paniti állami gazdaságot. A Goger-féle udvarházat és a körülötte lévő parkot 1958-ban lerombolják, az épület anyagát széthordják a volt szolgái, és az építőanyag megmaradt részéből felépítik az ortodox templomot.

Hivatkozások

Források

Nagy Miklós: Szilágypanit, 525-532. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Szilágypaniti református templom
A paniti reformárus hívek önálló egyházközséget 1621-ben alakítottak.
Szilágypaniti Sebes-kúria

Szilágypanit (Panic)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.