Szilágyperecsen (Pericei)

Szilágyperecsen (Pericei)

Szilágyperecseny nagy múltú zöldségtermesztéséről híres.

 A föld jó része továbbra is néhány nagybirtokos (Bánffy, Szentmarjai, Erdőteleki, Huszti, Farkas) kezében összpontosult. A faluban jelentős számú, kis földterülettel rendelkező szegényparaszt, zsellér, bérmunkás, cseléd élt, akik a nagybirtokokon dolgoztak. Felemelkedésüket, a szegénységtől való megszabadulásukat a mezőgazdaság fellendítésétől, ezen belül a zöldségtermesztés meghonosításától remélhette e szegény népréteg. A rendelkezésünkre álló gyér források azt bizonyítják, hogy a zöldség (s ezen belül a hagyma) intenzív termesztése a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben kezdődött el.

Jobb megélhetési lehetőséget a szorgalom, a tudás, a kezdeményezőkészség mellett csakis a zöldségtermesztés, a leggyorsabban pénzt hozó mezőgazdasági ágazat biztosíthatott. A jól fizető hagyma meghonosításának legfőbb mozgatói a fentieken kívül a környező városok piacai voltak, a 19. század végén már a zöldség (hagyma) piacra való termesztése bevonult a falu termelési rendjébe, szerves része lett a perecseni nép gazdálkodásának. A hagyma amolyan értékmérő, társadalmi rangjelző lett.

Szilágyperecsen a Nagyvárad-Zilah útvonalon fekszik, jórészt a Kraszna termékeny lapályán, 5 km-re Szilágysomlyótól és 24 km-re a megye székhelyétói, Zilahtól. A falun áthaladó út már a kora középkorban jelentős volt. Annak a hadi útnak volt a része, mely Krasznavárat és Somlyót érintve Kémer közelében vitt át a Berettyó völgyébe. Ezt sokáig régi útként emlegették.

Etimológiája

Valószínű, hogy a Kraszna gyakori áradásai késztették a perecsenieket arra, hogy a folyó magasabb partján, a Nagy-hegy lábánál telepedjenek le. Egyébként erre utal a falu neve is, mely a túlsó parton lakókat jelenti.

E nevet a folyó jobb partján élők adhatták, a Kraszna bal partján a későbbiek folyamán letelepülteknek. A falu határán folyik át a Pólyás erdő közelében eredő Polyás-patak.

A falu, a Krasznába ömlő patak neve (1219: Poyaspotoc) szláv eredetű, s bizonyítja, hogy a letelepült magyarok itt, a Kraszna mentén szláv néptöredékeket találtak.

A falu névalakja az okiratokban kisebb eltérésekkel többször előfordul. Nevével legkorábban Somlyó határának 1259. évi leírásában találkozunk (Perchen). További változatai: Pereznek 1364, Pereczen 1461, Perecsen 1551, 1554, 1560, 1585, 1641, Perecseny 1686, Szilágyperecsen 1910.

Története

Az Árpád-házi királyok korában már létező falu településmagja valahol a Kraszna jobb partján alakult ki, ahol az ősi templom és a Báthoryak uradalma állott.

Perecsent több évszázadon át a Báthoryak somlyói ága birtokolta, történetéről alig tudunk valamit. Leszámítva a falu birtoklástörténetét rögzítő okiratokat, érdemlegesebb forrásanyag nem maradt fenn.

Perecsen az 1241. évi tatárdúlás idején elpusztult, elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutottak a szomszédos falvak (Máta, Petlend, Kórógy) is, melyek azóta sem épültek újjá.

Egy 1351-ben keltezett oklevélből biztosan tudjuk, hogy Perecsent a somlyói birtokkal és várral együtt Báthory Lászlóné Meggyesi Anna kapja meg hozományul. Ettől az időtől kezdve lesz a falu a Gutkeled nemzetségből származó Báthoryak birtokközpontja és a somlyói várhoz tartozó település.

A Nagy-hegyen építik udvarházaikat a gazdasági épületekkel (istállók, magtárak, szekérszín, cselédlakások, műhelyek) együtt. Egy 1826-ból származó feljegyzés egy régi kastélyt említ a Viola-dombon, ahol az ősi templom és az alatta lévő kripta is állott.

A kastély (kúria) minden bizonnyal a Báthoryak perecseni udvarháza. Ebben az udvarházban szállt meg 1638 decemberében Haller Gábor, Árva Bethlen Kata férje, és 1678-ban Thököly Imre.
Lévén uradalmi központ, a 15. század második felében már népes helység, mezőváros és a fejedelemtől nyert szabadságjogokat élvez.

1549-ben az adóköteles porták száma 42 és fél, az akkori Kraszna megye falvai közül Bagos, Kraszna, Varsolc és Somlyó volt az, amelyekben több porta volt. A falu lélekszáma elérte a 300 főt.

1576-ban mint birtokosok a Bánffyak is megjelennek, s 1584-ben Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából átírja a losonci Bánffy Boldizsár perecseni birtokáról szóló határjárási levelet.

1746-ban pedig magyargyerőmonostori Kemény Simonné halála után a perecseni birtokot Bánffy Zsigmondnénak, Bánffy Boldizsárnénak és utódaiknak adományozzák örök jogon.

A perecseni várkastély és kőtornya 1625-ben még állott, melyen Lónyai Zsigmond, Lónyai Kata, Becski György és Zsuzsanna osztozkodtak. Amint egy 18. századi feljegyzésből kitűnik, a Báthoryakon és Bánffyakon kívül birtokosok voltak még Lónyai, Somlyai István, Perecseni Szaniszló, Milit Péter utódai és a Kardos család.

1660-1690 között a tatár-török hadak feldúlták, Perecsen elpusztult. Hasonló sorsra jutott Somlyó város várával együtt Kraszna és Bagos is. A nép elmenekült, csak azok maradtak meg, akik Valkó várába húzódtak.

A 18. század eleji háborúskodások, ellenséges seregek zaklatásai, járványok és éhínségek tovább tizedelték a falu népét. 1715-ben mindössze 20 lakos élt a faluban. A falut más helységekből, országrészekből érkezettek kezdik újra benépesíteni, de hogy kik voltak az újonnan települtek, források hiányában alig megállapítható. Tény az, hogy 1725-ben a lakossága már eléri a 336 főt, s társadalma főleg jobbágyokból, zsellérekből és kevés kisnemesből állott. Azok a családnevek (Bakai, Debre, Ballá, Józsa), amelyek ma a faluban nagyon gyakoriak, a 18. század folyamán tűnnek fel.

A falu római katolikus temploma az erdővel borított Nagy-hegyen 1585-ben még fennállott. A templom alatti kriptából került elő Báthory Ferenc és öt gyermekének hamvait tartalmazó érckoporsó, melynek domborműves sírfedő lapja a mai ref. templom portikuszába van beépítve az 1988-ban, az ún. Báthory-pincében talált másik szarkofággal együtt.

Egyháza korán, mindjárt a reformáció térhódítását követően szerveződött. A papnak a 17. század elején minden házas ember egy-egy kalangya búzát, hat-hat pint bort vagy 25 pénzt, illetve 40 dénárt fizetett. Kereszteléskor egy kenyér és egy tyúk járt a papnak.

Iskolája a legkorábbi alapításúak közé tartozik a Szilágyságban. Az oktatás beindulása egybeeshetett egyháza szervezésével, azonban iskolájáról csak a 17. század elején bukkannak fel szórványos adatok. A rektor járandóságát szabályozó díjlevélben természetbeni juttatásokról vagy az azt megváltandó készpénzről olvashatunk.

A tanítói oklevelek tartalmazzák a tandíjat is, melyet a tanulóknak pénzben kellett megfizetniük. Eszerint a declinisták 1 forintot, a grammatisták 50, a donatisták 25, az ábécések 25 dénárt fizettek.
A továbbiakban sem az iskoláról, sem annak tanítóiról nem esik említés.

Ujabb adatok csak a 19. század utolsó évtizedeiben fordulnak elő. Ekkor a faluban két népiskola működik, mégpedig egy négytantermes állami és egy egytantermű görög katolikus gyermekek számára. A templom melletti földszintes iskola 1897-ben, míg a 8 tantermes az 1960-as években épült.
Napjainkban a szilágyperecseni általános iskolába a román és magyar elemibe több 100 tanuló jár.

Perecsen 1876-ig Kraszna vármegye Szilágysomlyó járásához tartozó népes település. Lélekszám tekintetében csak Kémer előzte meg. A község nagyobb fokú betelepülése a 18. század folyamán kezdődik el. A század 30-as éveitől kezdve a faluban román ajkúak is megtelepednek. 1733-ban 6 román családról tesz említést a statisztika. Fatemplomuk 1796-ban épült.

1784-ben a falu lakossága már meghaladja az 1100 főt. Lényegesebb népességszaporulat a századforduló tájékán áll be. A 2530 főnyi lakosság anyanyelv szerint: magyar 1447, román 1050, egyéb 34, református 1404, görög katolikus 1067, izraelita 37.

A legutóbbi népszámlálás (1992) adatai szerint a faluban 2930 lakos él, melyből református 1905, görögkeleti 497, baptista 464, egyéb 64.

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Szilágyperecseny, 533-537. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Épített örökség

Szilágyperecseni református templom
Szilágyperecseni református templom A perecseni "nagyobbik" hegy aljában 1585-ben még állt a római katolikus templom.
Szilágyperecseni baptista imaház
Szilágyperecseni hagymaszobor
Szilágyperecseni hagymaszobor Az emlékmű mi mást is ábrázolhatna, mint egy hatalmas hagymát.

Személyiségek

Boér Miklós

Népi kultúra

Egyéb kapcsolat adatok

Szilágyperecsen (Pericei)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.