Szilágyzovány (Zăuan)

Szilágyzovány (Zăuan)

Szilágyzovány népe már a 19. század közepe táján elindult a polgárosodás útján. Viszonylagos jóléte nemcsak viseletében, hanem szokásaiban, a földművelés módjában, az építkezésben is megnyilvánul.

Szépen gondozott, tisztán tartott gazdaságaival, utcáival és a komfortnak megannyi jelével a Szilágyság egyik legszebb, legmódosabb falvai közé tartozik.

A megyeszékhelyt Nagyváraddal összekötő műút mentén, a közeli Hangás, Rozs-hegy és Foglár szőlőhegyekhez simulva, a Berettyó árvízmentes szintjén fekszik.

Etimológiája

A népi emlékezet szerint nevének eredete a sovány (terméketlen, mocsaras, lápos) szóból ered. A település első írásos adata a Váradi Regestrumban fordul elő 1249-ben Zwan név alatt: „A Libini Zoan apátúr és Ders fia Ders meg Pagh azok között vannak, akik előtt lopással vádolják két kaznacsi jobbágy szolgáját".
Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. Nevének további változatai: Zwany (1259), villa Zouan (1299), poss. Zuan, Zoan (1341), Soan (=Zoan), Zowan (1454), Zovan (1460), Zouany (1576), Zovany (1760), Zovány (1835), Szilágyzovány (1913).

Története

A falu eredetileg az Aranyos-oldal nevű határrészben helyezkedett el, s csak akkor költözött át mai helyére, miután a területét borító tó vize a Márkai-szoros irányába teljesen lecsapolódott.

A vidék táji adottságai kedvezőek voltak a letelepedésre. A 70-es években végzett régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy legkorábban a Starcevo-Körös-kultúra pásztorkodó-földművelő-halászó népe telepedett meg ezen a vidéken. A település központja a településnyomok (kunyhók, tűzhelyek), valamint a nagyszámú lelet (hálónehezék, edénytöredékek, kőbalta stb.) tanúsága szerint a Berettyó jobb partján, a Templom-domb lehetett.

Egy 1300-ból származó oklevél a Gutkeled nemzetségből származó Jakcsok ősi fészkeként említi Zoványt. Ugyanebben az évben történik említés itteni nemzetségi monostorukról is, amely feltehetőleg a 13. század elején épült. A kolostor korai meglétét az alábbi forrás erősíti meg: „A Kraszna vármegyei zoványi villa birtokosai a tasnádi főesperes útján tiltakoztak az ellen, hogy a néhai Kusalyi Jakab adományából csaknem egy századdal előbb épült zárda szerzetesei annak a helységnek birtokára igényt emeltek. A barátok Zovány községből minden más papot kitiltani akartak, azt állítván, hogy kizárólag nekik van joguk ahhoz a faluhoz".

Közvetlenül a tatárjárás után, 1249-ben Nagyfaluval és Valkóval együtt a dunántúli Geregye nemzetségbeli Pál országbíró kapja ajándékul IV. Bélától. A Geregyék itteni birtokai 1278 után visszaszálltak a királyra, majd 1341-ben Kraszna és Komárom vármegye főispánját, Dancs mestert és fiait iktatják e birtokba. Ettől kezdve a valkói váruradalomnak lesz része a többi Berettyó menti és rézaljai faluval együtt.

1445-ben a somlyói váruradalomhoz kapcsolják, annak részbirtoka lesz, majd a losonci Bán fia István kezébe kerül, ami ellen Báthory Szaniszló fia István és Báthory János fia László tiltakozik a váradi káptalan előtt. A későbbiek folyamán hol a Bánffyak, hol a Báthoryak tulajdona volt és a birtok állandó pereskedés tárgyát képezte.

Zovány 1720-ban 28 háztartással rendelkezik, a falu lélekszáma mintegy 252, melyből 207 magyar ajkú, a többi román. Az abszolutizmus korában Zovány járási székhely. Innen igazgatták a Rézalja és a Berettyó mente mintegy 36 helységét.

Valószínű, hogy református egyházával egyidőben iskolája is létesült. 1819 táján látogatta meg Katona Zsigmond az Erdélyi Kormányszék részéről a zoványi népiskolát. A látogatásról mindössze ennyit ír: „A nemes eklézsia gyülekezete előtt bizonysága voltam növendék gyermekeik probaadásának". 1854-ben a leköszönő Tokos József helyébe a kolozsvári tanítóképezdétől kérnek tanítót, aki László Sámuel személyében rövidesen meg is érkezik az iskolába. Állami elemi iskoláját 1873-ban szervezték, melynek Tőtös János volt a tanítója, őt követte 1895-ben Török Lajos. A faluban külön leány- és külön fiúiskola működött.
1948-ig a faluban felekezeti és állami iskola létezett.

Zovány népességi viszonyainak alakulásában ebben a században lényegesebb változás nem volt. Az 1910. évi népszámlálás 1134, míg az 1992. évi alig valamivel többet, 1162 főt jelöl meg. A népesség nemzetiségi összetétele sem változott sokat. A magyarság százalékos aránya az össznépességen belül 1910-ben 97,6%, míg 1992-ben 92,2% volt. A román ajkúak százalékos aránya 3,8%, míg a cigányoké 3,4%.

A község népének foglalkozásában központi szerepet játszik a szántóföldi földművelés, döntően a gabonatermelés, a szőlőművelés és az állattenyésztés. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika szerint a falu összterülete 4213 hold, melynek művelésági megoszlása a következő volt: szántó 1346, erdő 1127, rét 843, legelő 326, szőlő 224, kert 119, terméketlen 225 hold. Többnyire ez a művelésági megoszlás maradt érvényben a mezőgazdaság kollektivizálása idején is. Viszont állami tulajdonba került a Berettyótól délre fekvő, ún. Tavaszi-föld, a falu legtermékenyebb része, ahol nagyüzemi, melegházi zöldségtermesztést honosítottak meg. A Zilahhoz tartozó kertészet mára jóformán felszámolódott. A község termelőszövetkezete, mely 1962-ben alakult, a jó szervezőmunkának, a hozzáértésnek, a föld iránti szeretetnek köszönhetően viszonylag jól működött, eredményesen gazdálkodott.

Szőlőműveléséről a korai középkortól van tudomásunk. Az egyház pecsétjén egy szőlőtő s rajta kétfelől dús szőlőgerezdek láthatók. Fejlett szőlőkultúráját azonban az 1886-os filoxéra tette tönkre. E szörnyű vész Szilágypír, Pele, Tasnád, Magyarpacal irányából érte el a Berettyó-felvidék szőlőskertjeit és Zoványon először az Új-hegyen jelentkezett. Mintegy 224 hold került a vész pusztítása alá s ezzel a zoványiakat egyik fontos jövedelmi forrásától fosztotta meg. A rekonstrukció itt is igen lassan indult be, az elpusztult tőkék helyét direkt termő fajtákkal telepítették be. Szakszerű bortárolásáról több mint kétszáz éves présházas (gádoros) lyukpincéi tanúskodnak, melyek a Hangászon (Golgota), Rozs-hegyen sorakoznak. A faluban 1820-ban 13 pintér dolgozott.

Ipari tevékenysége jelentéktelen. Régebben a közvetlen szükségletek kielégítését szolgálta. A Berettyón malom, a faluban kovács, kerékgyártó, pintér és csizmadia dolgozott. A falu többnyire önellátó volt: a ruhát maga szőtte - jelentős kendertermesztő falu volt -, a házát maga építette.

Kiss Miklós lelkipásztor és Márkus László főgondnok holland segítséggel diakóniai központot létesítettek. Konyháján 24 szegény sorsú, idős, magányos ember és 30 gyermek számára főznek meleg ételt. A központban négy vendégszoba is van. Egyre többen dédelgetik azt az elképzelést, mely a faluturizmus fellendítését szolgálná. A műemlék templom, a környező erdők, szőlők, pincesorok, horgászóhelyek kínálata, a fél évszázada hamvaiba holt, mocsárrá züllött Zoványfürdő feltámasztása megannyi lehetőség lenne a cél eléréséhez, de egyelőre óvatos tapogatózásokon senki sem jutott túl.

 

Hivatkozások

Források

Major Miklós: Szilágyzovány, in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, Bukarest, 1999.

Épített örökség

Szilágyzovány református temploma
Szilágyzovány református temploma A XII. században egy szerzetes klastrom állt itt. Ennek barát papjai kitiltani akartak a településről minden más felekezetű prédikátort.

Szilágyzovány (Zăuan)

Az adatok feltöltése folyamatban...

Szöveg kiegészítése

Ha a kiegészítené a szöveget, vagy hibát, hiányosságot talált benne, kérjük írja az alábbi mezőbe a módosításait, melyeket ellenőrzés után megjelentetjük az oldalon.

Kép hozzáadása

Ha képet szeretne feltölteni, kérjük válassza ki a feltöltendő fájlt.